Rövid leszek... mondta a kígyó, és felmászott a sínekre.

Hétfő... és nem csak Garfield útálja, én is. Mielőtt még naptárat ragadnál és hirtelen felindulásból kommentelni készülnél, tisztában vagyok vele, hogy kedd van. Merthogy a teljes igazság szerves részét képezi, hogy ezen post megírása múlt hét hétfőjére volt datálva még az elsődleges tervek alapján. Bár a jelek szerint megírását egyéb, számomra nem befolyásolható, külső okok miatt tovább várat magára (a rutinos olvasó már kitalálta: a nővérem), na hát szóval hogy úgy mégis mikor szándékozom a város külterületére tévejedni? Haboztam eleinte, osztottam, szoroztam, ok, okozat, pro és kontra, de végül azt találtam indokoltnak válaszolni, hogy ugyan már, hát miért mennék én oda, hisz nincs ott semmi, csak egy baszott puszta az egész, némi beton, ahol nem, ott meg fű és fa. Persze tudtam, hogy azon kívül Müller is, meg Decathlon, meg Zalapark, meg ami még nem zárt be és húzott el innen. De hát végülis meglett a pénteki programom, unatkozni már nem kell, most pedig leszek kedves befáradni a munkahelyemre, van nekem gondom elég, nem akarok még többet generálni, meg hát... amíg csak fizetgetnek, dolgozgatunk.

Hirtelen felindulásból...

Kicsit olyan a blogolás, mint amikor az embernek fingania kell. Nem szabad benntartani, mert a gerinceden át felkúszik az agyadig, és ilyenkor születnek a szar ötletek. Jogos hipotézis, hogy akkor mostanában elég sok szar ötletem lehetett, már ami a post-ok csekély számát illeti. De hát azért csak-csak történik valami, ami visz egy kis színt a szürke hétköznapokba. És most kivételesen nem is a zöld színre gondoltam. Nézzük a tegnap estét. Határozott meggyőződésem volt egészen napjainkig, hogy nekem van egy fekete kabátom. A tegnapi esőzések azonban arra késztettek, hogy újraformáljam ezen álláspontomat, merthogy nem volt nálam esernyő, az meg csak szívta magába a fentről érkező nedvességet, de persze ki nem eresztette. Baszki, én évekig egy fekete tamponban jártam!!!
De a ma este sem volt egészen eseménytelen. Sétálok haza, alig fél 12, mert ugye új buszsofőr, még bejáratós az öreg, de hát inkább késsünk még 5 percet, mint csavarodjunk fel egy fára. Bár a busz talán erőfölényben van, meg hátul is ültem, így kevésbé volt halálfélelmem, részletkérdés. Szóval tipegek hazafelé, azon törpölök, hogy éhesebb vagyok e vagy fáradtabb, majd örülök, mint aki béke Nobel díjat kapott: majd kajálok ágyban. Majd furcsa neszt vélek felfedezni, s egyre közelebbről. Pont, mint a Jurassic Parkban, amikor remeg a víz a pohárban. Egy komplett őzikecsalád sacc fél méterre előttem: szántóföldről (agrárnagyhatalom vagyunk, ó igen), át az úttesten, réten fut tovább. De valami olyan durván előttem, hogyha olyan szadista lennék az állatokkal, mint a haverjaimmal, akkor az utolsót frankón ki tudtam volna gáncsolni. Mondjuk őz-apukának nehéz lett volna elmagyarázni, hogy ugyan már, csak poén volt. Már csak azért is, mert nem tudok őzül. Holnapra meg már megvan a program, unokaöcsire vigyázni. Egy 4 éves gyereknek meg nehéz megmagyarázni, hogy a bátyusnak most nem igazán van kedve birkózni, mert tegnap este óta véres a vizelete...

Pöccenet

Lassan már mondhatni főnöki utasításra (ki hitte volna, hogy vannak emberek, kik szenvedésre vágynak, s erre legalkalmasabb formának blogom olvasását tartják), de hát végülis lássuk be, hosszas távollét után ugyan, de megintcsak próbát teszek, hogy bebizonyítsam, nincs rosszabb annál, mikor a hülyeség akaraterővel párosul.
Kezdjük mindjárt a hétfői nappal, üzemorvosi látogatás, alkalmasak vagyunk e munkaköri pozíciónk ellátására? Kimondottan szerencsésnek éreztem magam, pole pozícióban a lehető legjobb csapat-összeállítás: Irénke, Tibi meg én. Irénke kedvéért, mondhatni csipet-csapat volt a miénk. Miután kijöttem a kettes számú vizsgálóból, Tibi megjegyezte rögtön, látta ő, hogy nem őszinte a mosoly az arcomon: "Betűrt pólóval mentél be, kitűrt pólóval jöttél ki". Mondom az hagyján, de még a vazelinből is kifogytak! Láttam a rémületet az arcán, így folytattam: "Nyugi, kellemes, andalító zene szól, félig lehúzott redőny, mint hangulatvilágítás, és levendula illatgyertya van, hogy el tudj lazulni." S mivel volt még vagy 4 órám műszakig, Irénkével elmentünk kávézni.
Amit még kiemelnék a hétből, azok az utolsó percek. Menetrendszeri indulás 22:40-kor. Még a városból sem értünk ki, de már lerohadt a busz. Nagynehezen vissza buszmeg, vadásszunk egy másik buszra, melyikkel menjünk haza? Mindösszesen 6-an voltunk utasok, Gergő meg spanom is volt, összejött a nép, ha már így kollektive megszívtuk. Poénkodtunk annak rendje és módja szerint, nekem támadt is egy ötletem: leszerelünk egy kukát, összegyűjtjük a papírzsepiket és meggyújtjuk, majd körbeálljuk, mint egy Brooklin-kályhát. De mivel senkinek nem volt levágott ujjú kesztyűje, elvetettük az ötletet, mert anélkül nem lett volna hiteles. Aztán végülis csak találtak egy másik buszt, hangra nem nagyon volt biztatóbb az előzőnél. Olajat kb. a '80-as években látott, de azt is csak képről, mikor elment egy benzinkút mellett. Nálam lehetett fogadni, hogy ezzel vajon kiérünk e a varosból, de mivel mindenki a nemre akart fogadni, de közben haza is akart érni, közös megegyezéssel inkább nem fogadtunk. Végülis hazaértünk, de igazán mi sem hittünk benne, erősen megkérdőjelezhető műszaki állapotú volt a busz: a leszállásjelző nem működött, a hátsó ajtó nem működött, és természetesen a fűtés sem. Olyannyira nem, hogy a buszon hidegebb volt mint kint. Eleinte azt hittem, hogy kurva nagy köd van megint, de hamar rájöttem: nem köd az, hanem bent hidegebb volt, és s pára, ahogy teleleheltük a buszt...
2 szóban azért megemlíteném én is, új telefonom van, s egy dologra már rájöttem. Google-éknél is csak emberek dolgoznak. Szövegbevitelnél van szótár (kicsit hasonlít a T9-re), lényeg, hogy a telefon kitalálja neked, mit akartál beírni, annak ellenére, hogy nem használsz ékezetet vagy melléütsz egy betűt. Ez lássuk be, rendkívül felhasználóbarát. De hogy hogy sikerült a 'beszaladni' szóból a 'beszarni' szóra asszociálni... hát istenem, ők is csak emberek!

Egy rendszergazda naplója- bármely hasonlóság egy rendszergazda ismerősöm és a valóság között a véletlen műve!

[HÉTFŐ]-
-9:05- Megérkezés a munkába. Kávé, újságolvasás.
-9:20- Hív a számlázási osztály, hogy nem tudnak rákapcsolódni az Accounting szerverre. A 112-es számú válaszommal reagáltam: „Hm, nálam pedig működik." Még egy keveset morogtam a telefonba, aztán javasoltam, hogy indítsák újra a számítógépet, és próbáljanak újra rákapcsolódni a szerverre. Közben az UPS-ből kihúztam a kávéfőzőt, és visszanyomtam az Accouunting szerver zsinórját. A számlázók nem sokkal később hívtak, hogy minden rendben van. Mi lenne ezekkel nélkülem?
-10:20- Hívott a tehén a merketingről, hogy nem működik a modemje. Mondtam, hogy kapcsolom a specialistánkat a kommunikációra, és átkapcsoltam a karbantartókhoz. Ezzel a modern irodatechnikával egy csomó munkát meg lehet spórolni!
-10:50- Beugrott hozzám a főnök. A felhasználók segítése állítólag nagyon gyenge. Megkérdeztem, ki panaszkodott. Természetesen a marketing. A főnök azt mondta, meg fogja oldani a problémát, bejelentette, hogy a nap maradék részében már nem jön vissza a munkába, és elment fallabdázni.
-11:05- Ez a hétfő mindig nagyon nehéz. Beírtam a könyvbe: diszkek vásárlása, és bementem a városba.
-16:20- Visszatérés a vásárlásról. Megnéztem az üzenetrögzítőt - üres. Lehet hogy azért, mert elfelejtettem bekapcsolni.
-16:25- Lelépés.

[KEDD]
-9:10- Megint megállt nálam a főnök, és át akarta venni a tehén panaszait a marketingről. Megmutattam neki az új, Hot Amanda nevű képernyővédőmet. Nagyon tetszett a főnöknek, megkért rá, hogy játsszam fel neki. Miközben átadtam a diszket, megkérdeztem, hogy fogja megoldani az ellenem irányuló panaszokat. Azt mondta, látja, hogy egyedül nem tudok megbirkózni a feladatokkal, és felvesz mellém egy másik embert.
-9:50- Eljutottam a DOOM 2 8-as szintjére.
-10:25- Hívott a termelési igazgató szaktanácsadója. Azt akarta tudni, hogyan kell az Excelben grafikont rajzolni. Mondtam, hogy az ilyen speciális feladatokra van külön tanácsadónk, és átkapcsoltam a karbantartókhoz. Még jó, hogy ilyen modern telefonjaink vannak.
-11:00- Jött a karbantartó. Azt mondta, hogy mostanában mindenféle érdekes dolgokkal keresik meg őt telefonon. Mondtam, hogy betanítom őt, ha egy órát ott ül a telefonnál. Belement.
-11:05- Elmentem ebédre.
-14:00- Megjöttem az ebédről. A karbantartó kitartóan ült a telefonnál. Mondta, hogy párszor csengett a telefon, de ezeket mind lekapcsolta a fűtőhöz. Ez a fickó tényleg tud!
-14:10- Elkezdtem Gyurit - így hívják a karbantartót - betanítani. A Doom 2-vel kezdtük. Ez a Gyuri fantasztikus tanulékony! Másfél óra után már el tudott kapni! Azt hiszem, ez a pali még sokra fogja vinni.
-16:00- Gyurinak lejárt a munkaideje, úgyhogy abbahagytuk a Doomot. Nekem még maradt 1 órám. Gondolkodtam, mit kellene csinálnom, és eszembe jutott az előző napi probléma az Accounting szerverrel. Kipróbáltam, hogy működik-e a kapcsolója. Párszor ki- és bekapcsoltam. Működött.
-16:30- Irány haza.

[SZERDA]
-8:30- A főnök betartotta az ígéretét: hozott egy segítséget, valami Jancsit. Megmutattam neki a helyiséget a szerverekkel, és adtam neki egy saját számítógépet, amin gyakorolhat. Egy kicsit ugyan tiltakozott, hogy csak egy XT-t kapott, de biztosítottam róla, hogy a Windows simán elmegy rajta. Meglátja, hogy még a monokróm monitorja sem lesz akadály.
-9:00- Jancsi számítógépe befejezte a bootolást. Jancsi érdeklődött, hogyan tud felkapcsolódni a hálózatra. Adtam neki felhasználónevet, a jelszó hosszát pedig minimálisan 32 betűre állítottam be, hadd tanuljon gépelni.
-9:15- Hívtak a számlázásról, hogy kellene nekik egy új felhasználói név. Mondtam, hogy ehhez egy nyomtatványt kell kitölteniük, amit alá kell írnia az osztály vezetőjének, az összes többi vezető beosztásúnak, raktárosnak és igazgatónak. Kicsit csodálkoztak, de nekem mindegy volt, mert letettem.
-10:05- Hívott valami Bea a számlázásról, hogy kellene neki jelszó a hálózatra. A hangja alapján 20-22 éves lehetett. Megkérdeztem a nevét, a születésnapját, családi állapotát és a címét. Eltaláltam. A csaj 20 éves és szabad. Mondtam neki, hogy a jelszót este személyesen kézbesítem.
-11:05- Jancsi végre beindította az XT-jét és valami munkát kért. Elküldtem cigiért, hadd tanuljon a fiatal.
-11:20- Jancsi meghozta a cigit. Odaadtam neki az AS-400 rendszer leírását, és odaültettem a telefonhoz, hogy próbálja ki magát a gyakorlatban is. Utána elmentem ebédre.
-16:00- Visszatérés az ebédről. Jancsi már három órája próbálta beindítani az Accountig szervert. Jól letoltam, és elküldtem cigiért. Aztán csatlakoztattam a hálózati kábelt a szerverre. A TV képe egy kicsit romlott ugyan, de mégiscsak a munka az első.
-16:10- A személyzetis titkárnő a szerette volna tudni, hogyan lehet indítani a helyesírás-ellenőrzést. Javasoltam a Ctrl-Alt-Del rövidítést. Megköszönte és letette a telefont.
-16:30- A WC-ben elkaptam a Jancsit, hogy az újságban az álláshirdetéseket olvassa. Egész jól sikerült a napom. Indultam haza.

[CSÜTÖRTÖK]
-8:30- Megint megjelent a főnök. Remélem, nem akarja ezt minden reggel megismételni! Hát még a mai újságot is alig kezdtem átolvasni! Most éppen jó hírt hozott - Jancsi nem jön többet. Hát igen, manapság nem könnyű olyan embert találni, amelyik ér valamit! - mondtam. Meg persze hülye lennék megosztani ezt a jó kis meleg helyet valakivel!
-8:55- Valaki hív a logisztikáról, hogy nem tud ékezetes betűket írni. Megkérdeztem, milyen csip van a videokártyáján. Nem tudta. Azt válaszoltam, először is jöjjön tisztába a saját számítógépe paramétereivel, aztán hívjon.
-9:15- Újra hívott az a fickó a logisztikáról. Megtudta, hogy a videokártya csipjének semmi köze sincs a fontokhoz. Válaszoltam, hogy én nem a videokártyát, hanem a grafikus kártyát kérdeztem. Elnézést kért, megígérte hogy kideríti, és letette.
-9:30- A gyártástól reklamáltak, a számlákon az ékezetes betűk helyett más karakterek jelennek meg. Ez már a második eset volt a fontokkal, megígértem nekik, hogy valamit csinálok. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy központilag az összes szövegsablont átállítom. Fehér betűt fehér alapra, a fontot pedig Windingsre, a biztonság kedvéért.
-10:00- A Doom 9. szintjénél bekopogott hozzám a Gyuri. Megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni ebédre. Elgondoltam, mennyi hülye kérdés vár még rám a fontokkal kapcsolatban, és inkább Gyurival tartottam.

PÉNTEK
-8:00- Visszatérés az ebédről.
-8:25- Valami szerencsétlen a tervezésről elfelejtette a jelszóját, és tőlem kért segítséget. Javasoltam, használja az FDISK nevű procedúrát, ami éppen a jelszó visszaállításában segít. A szerencsétlen megköszönte és letette. Uramisten, az ilyen embereknek is van választójoguk?
-8:35- Megint hívott a tervezésről. A jelszóprobléma megoldva, de helyette lett egy másik: indítás után a gép azt írja ki, hogy „No system disk or disk error“. Megnyugtattam, hogy ő nem tehet semmiről, ez hardware probléma, valószínűleg új számítógépre lesz szüksége.
-9:15- Gond van! Az a vesztes, akit tegnap porig aláztam a Doomban, a főnök volt. Berontott hozzám az irodába, és nem reagált az új Obsession nevű képernyővédőmre sem. Hétfőtől ki vagyok rúgva.
-10:00- Azt csinálom, amit tegnapelőtt Jancsi, az álláshirdetéseket olvasom. Egypárat fel is hívtam. A hívások közötti szünetben a makrókat állítgatom át Delete Document parancsra. Jó rendszerháttér nélkül semmire se mennének a cégek!
-11:15- Szereztem új helyet. Ugyanilyen funkció, mint amilyen itt volt. Kikapcsolom a vírusirtót, búcsúzóul ráengedem a vírusgyűjteményemet a hálózatra, összecsomagolom a kis kávéscsészémet. Viszlát!

Mostanában annyit dolgozok, hogy kezd az ivás rovására menni!

A címet megcáfolandó arra utaló magatartással "vidám vasárnap" foganatosítását kezdeményeztük, mint csoportos garázdaság, szóval ha valaki keresett, a telefonom egész este a hűtőben volt, ezért nem vettem fel. A nyugalom megzavarására alkalmas sorok következnek.
Először is egy jótanács: ha látsz egy vezetéket kilógni a falból, ne fogd meg! Az áram alatt lévő alkatrész pont ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt... csak más a fogása. Aztán elkezdtünk inni. Majd távozáskor fordítva vettem fel a pulcsim, és belehánytam a kapucniba. Soha többé nem iszok. De az este még nem ért véget, részletekre nem nagyon emlékszem, így másnap írtam egy SMS-t: "Asszem jól sikerült a tegnapi betépés. Semmire sem emlékszem és egy pályaudvaron vagyok ahol főleg németül beszélnek. Lehet hétfőn nem megyek be melózni." Gyorsan kaptam is rá választ: "A hétfői meló miatt ne aggódj, ma kedd van. Már a rendőrség is keres, anyádék büszkék lesznek rád. Amúgy hol a répában vagy?!"
Délután egy lányismerősöm próbált vígasztalni: "Olyan nehéz részegen tampont felrakni. 10 percig ujjaztam magam, mert elfelejtettem mit is csinálok." Hát kit ne vidítanának fel ezen sorok?
A végére még csak kibújik belőlem a művészlélek:
Ha sírsz, nincs aki lássa könnyeid.
Ha fáj a szíved, nincs ki észrevegye a fájdalmad.
Ha boldog vagy, nincs ki lássa mosolyod.
De próbálj meg csak egyszer fingani ...

Esőzések

A bicikliülések talán legelőnyösebb tulajdonsága (természetesen azután, hogy nem a vázon vagy a csövön kell ülni, legalábbis szerény, elfogult véleményem szerint) az, az hogy egy mindösszesen 2 percen át tartó esőzés után is egy alig lepkefingnyi kis lyukon át is képes ronggyá ázni a benne lévő szivacs, s mikor a gyanútlan áldozat (én) mit sem sejtve a felületi sérülésről megkezdené útját kerékpárjával, ránehezedvén az ülésre, azon piciny lyukon a vizet tehetetlenségéből adódóan helyzeti energiáit leküzdve onnan kikényszerítendő, lehetőséget adott, hogy az utolsó cseppet is érezzem, amint kíméletlen lassúsággal elárasztja a seggem, mintegy poszttraumás sokkot okozva, természetesen mindezt munkába menet során, így biztosítva számomra a megfelelő kedélyállapotot, hogy meglegyen a munkakedv és az egész napra tartó frissesség. Kerékpárom, én így szeretlek!

10 hónap

Bizony, ennyi ideje már, hogy sörmenék szolgálatában állok. Ami azért érdekes, mert eddig ez a lehosszabb munkaviszonyom, ami pedig azért érdekes, mert fura egy hely. Meglehetősen gyorsan és érdekesen változnak a szabályok. Van egy szabályzat is, ami kimondja, hogy bármely ott szerzett információt 1 évig titokként kell kezelni. Szóval már csak 2 hónap és elmondhatom, hogy ki idióta vagy kinek van szép formás feneke :P
Szegény Zsuzsit sajnálom, elég szar helyre került most, nincs ideje nekem sütni. Pedig mondta, hogy fog, csak nem tud. Szemét cég! :)
Az ujjaim lassan görcsben, mobilról blogolás kockázata és mellékhatása, meg aztán a buszról sem ártana leszállni, ha be akarok érni időben. Nem emlékszem pontosan, hogy is van? ...mindennapi lebaszásunkat add meg nekünk ma, és ne végy minket emberszámba, de szabadíts meg a jutaléktól...

Pofám leszakad

Nem elég, hogy szombat este van, és nem hogy nem vagyok sehol, még dolgoznom is kell. Pedig kapásból 4 nyomós érvem volna nemdolgozni. Először is, Sümeg, Club Vanilla, nyitóbuli, szibér medve zenél, must have party. Másodszor is Sörfeszt Zeg, ehhez már mindjárt meg is jegyezném, a pofátlanság netovábbja SMS-t küldeni, hogy milyen kurva jó dolog sörözni, már csak azért is, mert nem kell dolgozni, meg milyen jó a hideg sör. De nem csüggedek, visszanyal még az a fagyi :) n-edik ok: mindenféle koncertek itt Zegen. Múltkor is mentem volna, de aztán mégsem, persze utána meg kiderült milyen jó lett volna, ha mégis megyek. n+1 indok pedig Grabovszky, Tekken verseny, csocsó, meg kifogyhatatlan sörraktár, és ahogy a nagyok mondanák: haverok, buli, fan... izé sör!
Egyébiránt a kedves érdeklődőket megnyugtatnám, közeleg Tiborka szülinapja, már készülök következő bevásárló körutamra. Kedden mindjárt futom is a warm-up kört. Sovány vígasz, hogy Media Markt-ba nem tudok menni, mert bezárt. Már csak a Müller-t kéne valahogy szabotálni, és tiszta királyság. Bár nővéremből kiindulva mehetnék a legközelebbibe, Media Markt-ból pl. Szombathelyen van talán, alvás nélkül 2 műszak között simán megvan az út.
"balettozva hányni a rizsát", írdd be a gugliba, és a 4. találat a blogom lesz. Eddig már 6-an tévedtek így ide. Na jó, csak 5-en, az egyik én voltam :P
Most megyek, és eszem egy joghurtot. A csomagoláson eper van, de valami azt súgja, hogy fagyi izű lesz :P
Ez meg amolyan kikapcsolódós zene, semmi tablettás, mondhatni kellemes a fülnek:

Mea culpa

Sajnos idestova egy hónapja már, hogy nem sikerült leküzdeni a helyzeti energiákat, s legalább néhány billentyűleütést alkalmazni meghatározott sorrendben, hogy majd azok következményeként az itt látható betűsorozat értelmes, ám annál nehezebben értelmezhető, alárendelő összetett mondatot alkosson, de most eme videó hivatott kifejezni bocsánatkérésem, s egy rövid, mindössze 2 perces kikapcsolódást nyújtson:

Lájkolnád, ha lájkolnám, hogy lájkolod a lájkomat?

Nos, ha nem érted, az nem baj, nem is azért van a cím. S ha már nem értjük, akkor én sem értem pl. a nőket. Tartja is a mondás, hogy vagy szeretjük a nőket, vagy megértjük őket, de a kettő együtt nem megy. De mielőtt még elveszteném női olvasóim jelentős részét, Einsteinnek volt annak idején egy relativitás elmélete, állítólag okos ember volt, kitörő lelkesedéssel alkalmaznám én is. Két barátnő beszélget, milyen volt a péntek esti szex?
1. Katasztrofális… A férjem megjött a munkából, a vacsorát megette 3 perc alatt, 4 percig szexeltünk, 2 perc múlva már aludt is.
2. Fantasztikus. A férjem miután hazajött, egy csodálatos vacsorára vitt el, majd egy órán keresztül haza sétáltunk. Gyertyafény és egy óra előjáték után egy órán keresztül fantasztikus szexben volt részünk. És képzeld, a végén még egy órát beszélgettünk! Meseszerű!
Ugyanez a férjek szemszögéből, milyen volt a tegnapi szex?
1. Szuper! Amikor hazaértem, a vacsora már asztalon volt, ettem, szexeltem, majd rögtön elaludtam.
2. Katasztrofális… Hazamegyek és nincs áram, mert elfelejtettem a villanyszámlát befizetni. Ezért el kellett vinnem a feleségem vacsorázni. Az étel rossz volt és oly drága, hogy nem volt pénzem taxira. Gyalog kellett hazamennünk. Otthon persze nincs áram, megint meg kellett gyújtani azt az átkozott gyertyát. Oly mérges voltam, hogy egy órába tellett, míg felállt, majd még egybe, amíg elmentem, és így olyan dühös voltam, hogy még egy órán keresztül képtelen voltam elaludni.
Nos, valóban... lássuk be :)
Egy főiskolán a hallgatóknak egy olyan mondatot kellett fogalmazniuk, amelyben a “szeretet” és a “szex” szó is szerepel.
Egy női hallgató fogalmazása:
“Amikor két ember mélységesen és szenvedélyesen szereti egymást, és mindkettőjükben megvan az egymás iránti magas fokú és kölcsönös tisztelet, akkor a társadalom morálisan és spirituálisan is támogatja, hogy ez a két személy a fizikai szex mámorában egyesüljön.”
Egy férfi hallgató munkája:
“Szeretem a szexet.”
Megintcsak relativitás elmélet a gyakorlatban, szeretkezés után nő és férfi, kinek mi jár a fejében?
Nő: Jó volt a szeretkezés. Most fekszünk egymás mellett, elgondolkozva néz fölfelé. Aggódom. Vajon miről gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról. Ó jaj, ráncolja a homlokát. Biztos döntésre jutott. De nem szól. Csak összeszorítja ajkait. Mérlegel, számítgat. Biztos végigfut agyán, hogy már két éves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam. Nem szól semmit. Csak néz felfelé szigorú arccal...
Férfi: Van a plafonon egy légy. Mászkál. Vajon hogy a francba nem esik le?
Na, ki lájkolja, hogy lájkolhassam a lájkját? :)

Jól válaszd meg az útitársaidat, lehet, hogy meg kell enned őket.

Nos hát igen, meglehetősen rég volt, mikor utoljára tiszteletemet tettem kicsiny kis blogom tájékán, akárhogy is nézem, bizony már több, mint egy hónapja is van már.
Apropó, régi idők. Indokoltnak éreztem, hogy a pénztárcámból kiszórjam a szemetet, már csak azért is, mert így feleolyan vastag lett csak, s kezembe akadt egy régi olvasójegy (igen, könyvtári olvasójegy!). Először is bedobtam két felest, nem mintha ezzel elnyertem volna a bocsánatot, de legalább elmondhatom, hogy azért megpróbáltam valamivel jóvátenni. A jövőben pedig bárki bármilyen ráutaló magatartással megpróbálna lekicsinylően nyilatkozni az intellektuális kapacitásomról, tájékoztatásképp közlöm, hogy a kölcsönzött kötetek száma: 2! És mindkettőt vissza is vittem. Ez még 2 feles volt.
Aztán történt még olyan is, hogy ivászat, ha már így emlegetem. Természetesen Tóth Miklós zalaszentgróti lakos nem okozott csalódást, minden kétséget kizáróan, memóriát legkevésbé sem sajnálva, teljes VGA felbontásban filmezte, miközben rókázom. Racionalista ember vagyok, s meg kell mondjam, elgondolkodtatott az eset. Lehetséges, hogy idegen nyelvet kellene tanulnom, mert a magyar nem minden esetben elég kifejező, s bizonytalanul, de mégis megkérdezem: mit nem lehet azon érteni, hogy húzz a picsába? :)
Nem tudom, ki hallotta, a napokban egy súlyos vonatszerencsétlenség is történt. Rengeteg ember meghalt, csak Józsi bácsi, Miska bácsi, és a mozdonyvezető élték túl a szerencsétlenséget. Tudósítottak is róla, mentek ki a hatóságok, helyszínelők, meg amit akarsz. Mutatták is frankón, riporter kérdezte a túlélő Jóska bácsit:
-Mondja, Józsi bácsi, mi történt?
-Há' az úgy vót, megy a vonat, oszt le a sínrő', be a szántásba, be a tanyába!
Sajnos sok információhoz nem jutott meg, így Miska bácsihoz sietett, próbálta szóra bírni:
-Miska bácsi, mi történt?
-Há' az úgy vót, hogy mén a vonat, le a sínrő', be a szántásba, be a tanyába!
Lényegi információhoz most sem jutott, így megpróbált a mozdonyvezető közelébe kerülni, s szóra bírni.
-Nos, az úgy volt, hogy megy a vonat, nagyon gyorsan, aztán egyszercsak látom, hogy a sínek között ott fekszik egy cigány.
-Na de ember, hát miért nem ütötte el???
-Na várjon! El akartam én, de az a szemét le a sínről, be a szántásba, be a tanyába...
És a pont az i-re : Beül a gyóntatófülkébe egy részeg. Miután már hosszabb ideje nem szól semmit, a pap köhint egyet... semmi... Megint köhint egyet... semmi...
A pap lassan elveszti a türelmét, és elkezd kopogni a rácson. A bűnös lélek végre megszólal:
- Hiába kopogsz pajtás, itt sincs WC papír...

Lehet, hogy a vakond nem száll olyan magasan, mint a sas, de nem darálja be a gázturbina.

Az elmúlt időszak hiányosságainak pótlására törekedve igyekszem az elkövetkező néhány sorban, mint egyfajta verbális demoralizáció, a mélyentisztelt olvasóközönség szellemi leépüléséhez nagyban hozzájárulni, elkerülendő a továbbiakban a szemrehányásokat eme hiányosságaimra vonatkozóan, merthogy voltak ilyenek. Nem mennék most bele, mely személyektől is, találomra válasszatok egy betűt az ABC-ből, én már elvesztettem a fonalat valahol az E betűnél. Volt budapesti nyaralás, nővérem, Tesco, meg hogy nem jó a számítógép, de mire odaértem, hiretelen "megjavult", részletekbe nem mennék bele, már csak azért is, mert aki tudja, az tudja, aki meg nem tudja, az este lefekvés előtt egy plusz miatyánkot mormoljon el és adjon hálát, hogy nem tudja.
S hogy nyugodtan aludjon mindenki, hogy kell védekezni a gólya ellen? A levegőbe kell lőni.
facebook nélkül meg már én sem tudok élni:
-Nézd, egy stoppos!
-Áh, biztos csak lájkol minket.
Külön Csengének is egy:
Egyetem, zárthelyi, tanár:
-Kolléga, tudja milyen a Dolby Surround ZH?
-Nem.
-5 pont, 1-es.

Ma biztos nem lesz világvége... Ausztráliában már holnap van!

Megnyugtató, ugye? A minap egyébként húztam egy újabb strigulát a falon, mint munkatársaim, akik olvassák a blogomat, hozzátenném, legnagyobb megdöbbenésemre. Bár, be kell valljam, azért némi önelégedettséggel töltött el, hogy intellektuális deficitjeim, melyek itt szerény ki blogomom látták meg a napvilágot, lakhelyre, korra vagy nemre való tekintet nélkül mindannyiukat jobb kedvre derítette, tehát a legnagyobb magabizossággal jelenthetem ki, hogy a társadalom egy nagyon fontos építőkockája vagyok, egy ragyogó s brilliáns elme, s mégha csak a magam nárcisztikus, avagy radikális módján is, de jobbá teszem mások életét. Egyszerűen kurva jófej vagyok, na! xD
No, de Pöcc blogja vagyon, mégsem maradjon ez a post sem agyzsibbasz nélkül. Verbális demoralizáció következik, olvasás közbeni, illetve utáni, kartávolságon belül okozott anyagi károkért felelősséget nem vállalok, sőt, kartávolságon kívüliben sem.
.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-
Feleség hazaérkezik a bevásárlásból, nála 20 karton sör meg 1 kg kenyér. Férje megkérdezi:
-Mi van, bulit rendezel?
-Nem.
-Akkor minek ennyi kenyér?
.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-
Két asztronauta lebeg az űrben. Hosszan nézik az űrhajót, majd a Földre vetik tekintetüket, aztán megint az űrhajóra, majd megint a Földre, majd egymásra néznek, egyikük megszólal:
-Most miért nézel így? Nem én zártam be a kulcsot!
.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-
-Apu! Az UFO-k a barátaink vagy az ellenségeink?
-Miért kérded, kisfiam?
-Elrabolták a nagymamit.
-Akkor a barátaink.
.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-
Egy amerikai focicsapat edzője dobójátékost keres. Egyszer megpillant egy híradórészletet, ami a boszniai háborúról tudósít. Feltűnik egy délceg bosnyák harcos, aki fog egy kézigránátot, s valami hihetetlen pontossággal a 200 méterre lévő épület ablakába dobja. Fog egy másikat, amit a 150 méterre lévő lövészárokba szintúgy. Felbukkan egy közel százzal robogó autó tele katonákkal, emberünk megcélozza, autót szétkapja a gránát. Az edző felugrik, hívja is az ügynökét, neki kell az az ember a csapatba. Nem kevés fáradtságba és pénzbe kerül, de leszerződtetik a bosnyák katonát, akinek a közreműködésével meg is nyerik a bajnokságot. A bosnyák srác gondolja elújságolja a nagy hírt az anyjának is, felhívja a családot:
-Képzeld anyu, megnyertem a Super Bowl-t
-Nagyon haragszom rád, fiam. Dezertáltál a hadseregből és magunkra hagytál minket!
-De hát ez a világ legnehezebb versenysorozata és én megnyertem!
Anyja zokogva válaszol:
-Többet nem állok veled szóba. Mióta elhagytál minket, szörnyű dolgok történnek velünk! Állandóan gépfegyverek dörögnek éjszaka, a két öcsédet múlt éjszaka úgy megverték, hogy csak hajszálon múlt az életük, a hugodat pedig fényes nappal megerőszakolták... Sosem bocsátom meg neked, hogy elköltöztettél minket Detroit-ba!

Gyakorlott zongoraszállítókat keresek. Jelige: TV-torony.

Amerikai tudósok egy kisebb csoportja kutatást végzett az alkohol emberi egészségre gyakorolt hatásairól, és a következő eredményre jutottak:
Vodka + jég -> károsítja a vesét;
Rum + jég -> károsítja a májat;
Whiskey + jég -> károsítja az szívet;
Gin + jég -> károsítja az agyat;
A büdös életben nem gondoltam volna, a jég tönkretesz bennünket!!!
Amúgy fura világot élünk. Még a mesék is furcsák. Itt van mindjárt a Piroska, aki sétálgat az erdőben és találkozik a farkassal.
-Piroska, én most megeszlek!
-Rendben van farkaska, de egy utolsó kívánságom hadd legyen!
-Nem bánom, Piroska, mi volna az?
-Farkas, én szeretnék veled szeretkezni!
Farkas megörül, le is zavarják az első menetet.
-Farkas, ez olyan jó volt, még egyszer!
Lemegy a második numera is, harmadik, negyedik, az ötödik után a farkas komát elviszi egy szívroham, kinyúlik szegény. Piroska felhúzza a bugyiját, megigazítja ruháját, frizuráját, felkapja kis kosárkáját és megy tovább az erdőben. Kicsivel később arra jár a vadász, aki meglátja szegény kinyúlt ordast, nézi, nézi, forgatja fejét:
-Se lőtt seb, se szúrt seb, és ez ma már a harmadik...
Amúgy tegnap ebéd közben elgondolkodtam. Egy péksüti csomagolásán ez szerepelt:
"Minőségét megőrzi a csomagoláson jelzett időpontig (nap-hó-év). Felbontás után minőségmegőrzési idő: 24 óra!"
Tehát, hogyha az a péksüti 14-ig jó, és én azt kibontom 14-én, akkor az 15-ig még jó???

ábécé

Ha emlékezetem nem csal, akkor valamelyik korábbi postban már említést tettem róla, hogy kicsiny kis blogom olvasótábora bővülni látszik, méghozzá munkatársaim köréből. Ez legelőször "A" személy volt, méghozzá az IKEÁ-s poénommal. Idővel aztán egy "B" személy is rátalált agymenéseim színhelyére, akit aztán követett kicsit később "C" személy. Na most, a már említett postban ugye említést tettem eme olvasottságnövekedésről, amit tulajdonképpen teljes általánosságban értettem, noha "C" személy volt az elindítója. Később azonban kiderült, hogy bizonyos utalásokban "A" személy magára vélt ismerni, így elejét is vettem a dolgoknak a további félreértések elkerülése végett, hogy az nem "A" személyre vonatkozik, hanem úgy nagy általánosságban mindenkire. Mostanra pedig már egy "D" személy (még ha nem is rendszeres) olvasottságáról is beszámolhatok, és ha ez így megy tovább, akkor egyrészt a fonalat már én sem nagyon fogom tudni követni, másrészt pedig elfogy az ABC.
A teljes agyzsibbasz érdekében pedig egy kedvenc jelenet a Kalandférgek 2 című filmből:

Közvéleménykutatás

Nem, ez a post nem egy közvélemény nevezetű egyénről fog szólni, aki éppen kutat ás a kertben hátul. Ez bizony hardcore szám-pornó lesz megint, és a címhez mégcsak nem is lesz köze, aki elhitte, az húzzon egy így járt kártyát.
Először is: facebook-on, mint közérdekű információ, megosztottam ismerőseimmel az Ügyfél vs. Szolgáltató című post-ot, és 7-en el is olvasták a facebook-os linket használva, és csak 1 ember lájkolta, hát dögöljenek meg! xD
No, vazelin nélkül gyerünk tovább: 2010 májusától mostanáig bezáródó időintervallumban 1309 megtekintés volt Magyarországról, 169 az Egyesült államokból, 18 Japánból és 1 Indonéziából. Illetve még 4 Romániából, amire kevésbé vagyok büszke, és még 16 pár másik országból.
Böngésző tekintetében elégedett vagyok, az Opera győzött 61%-kal, szóval nagyobb fölénnyel nyert, mint Jerzy Béci ellen. Ami inkább meglepett, hogy az Explorer lekörözte a Firefox-ot, 17 és 13%, valaki szerencsétlen meg Chrome-mal 6%-ot produkált, a marhája. Természetesen az Opera fölényes győzelme az bunda, hiszen jómagam is azt használom, és valószínűleg én olvastam legtöbbször a saját blogom (gáz, mi?), új post írása vagy csak megnézni írtak-e.
Oprendszerek tekintetében nem meglepő a 99%-os Windows használat, különösebben nem is definiálnám, tedd be CD, igyál kávé, menj el budi, fent van windóz, aszt' toljad neki, mint süket a csengőnek (nem, nem a Csengének).
A leglátogatottabb post a sütis volt, emlékszünk még, ugye? "vegyük ki harmadszor is a plüssmacit a sütőből (2010.08.20). Az ezüstéremért 3 post küzd: az egyik rajzos (f'cking awesome, 2011.03.14), a másikat add össze gép nélkül (2010.01.28), trabant alternatív felhasználási lehetőségei, illetve a "for miki", ismerjük jól :) A bronzérem pedig szintúgy három versenyzős: mi az a tify? (2010.07.12), máig nem sikerült megfejteni, mi az a tify. Ügyfél vs. Szolgáltató (előző post) és a for miki v2.0, ezt is ismerjük már nagyon jól xD
És ha szabad elfogultnak lennem, személyes kedvencem következik: keresési kulcsszavak, amiket ha beírsz a gugliba, akkor a keresési találatok között kell lennie a blogomnak, listázva:
-a fiad megint belehugyozott a hóba
-mi az, ha 42 ből kivonunk 21-et
-gozgep ura használata
-gyomorrákos kurva isten
-jóska bátor

Ügyfél vs. Szolgáltató: 1-0

Nos, ha már a munkám egy szolgáltatáshoz köthető, akkor áldozok egy postot ennek a témának is. Történetünkben a hétköznap emberének némi problémája merült fel internet szolgáltatásával kapcsolatban, így nem volt rest jóhiszeműen felkeresni az ügyfélszolgálatot, remélve, hogy megoldást nyújtanak majd neki. Ezt követően pedig a szolgáltató levele emberünkhöz:
"A 2009.11.12-én tett internet szolgáltatásban tapasztalt hibabejelentése érdekében technikus kollégánk 2009.11.13-án megpróbálta orvosolni a problémát, de Ön akkor nem tartózkodott otthon, illetve az adatbázisunkban nyilvántartott telefonszámon sem sikerült a kapcsolatot felvennünk Önnel. Kérjük, amennyiben az Ön által észlelt hiba még jelenleg is fennáll, jelezze társaságunk felé a 1221-es telefonszámon."
Amit aztán követett az ügyfél válasza már nem ennyire hivatalos hangnemben:
"Kijelentem, hogy a fent említett napon végig az otthonomban tartózkodtam, és a kollégáját vártam, maguk meg itt buziskodnak velem. Az, hogy mint utólag kiderült, Önök nem tudnak beírni egy telefonszámot, úgy vélem nem az én hiányosságom. A megadott címen található lakás nincs körülvéve sem vizesárokkal, nem vezettem villanypásztort a kaputelefonba, valamint nagytestű harci kutyák sem őrzik azt. Két kollégájuknak furcsamód már sikerült eljutni a lakásba, valamint felhívni engem a rosszul rögzített telefonszám ellenére, bizonyára Danny Blue és Christian Panthera-szintű telepatikus képességeik segítségével. Mivel a kollégája baszott kijönni, és a hibát nemi szerve ritmikus húzogatásával próbálta elhárítani, az általam érzékelt probléma még mindig fennáll. 9 -szer pofáztam el maguknak, hogy hibás a modem, amit Önök biztosítottak. Maguk hülyének néztek, hiszen az Önök adatai szerint minden rendben.
Ezek után persze még én hívjam fel magukat 10-edjére is, amivel úgy vélem, kimerítik a pofátlanság határát. Véleményemet az ügyről, a szolgáltatásról és a cégükről egyetlen jól irányzott köpéssel fejezhetném ki leginkább. Öröm az ürömben, hogy ügyintézőik nagyon kedvesek és segítőkészek, az meg egy másik dolog, hogy a "kapcsolja ki a tűzfalat és a vírusirtót" - színvonalú tanácsaikkal nyugodtan kitörölhetem ám a seggem. Ha kellemes társalgásra vágyom, egy más jellegű emelt díjas telefonszámot tárcsázok. Mellékelten bátorkodtam elküldeni az önéletrajzomat is, mivel ennyi szaktudással én is rendelkezem, ezért örömmel lennék egy ilyen remek, dinamikus csapat tagja.
Szerencsére szolgáltatásuk ingyenes, vagyis pontosan annyiba kerül, amennyit ér, ez megmagyarázná, miért is akciós az első három hónapban. Megkísérlem elmagyarázni még egyszer, utoljára:
1. A problémán forrása a hibás modem.
2. Önök küldenek egy szerelőt, aki ért a számítógéphez, valamint egy működő modemet, továbbá egy hálózati kábelt, mivel ez a szar ami itt van, csak fojtogatós szexre alkalmas, másra nem.
3. Küldenek a szerelővel egy embert, aki tudja használni a telefont, a kaputelefont, valamint a liftet, bár jöhetnek lépcsőn is, így ez csupán ajánlott opció.
4. Kicserélik a modemet. A szerelő bejön, köszön napszaknak megfelelően, leveszi a cipőjét, visszautasítja a felkínált frissítőt és kicseréli a modemet. A közlekedős ember kint marad.
5. Aláírom a munkalapot, a szerelő elköszön és kimegy.
6. Működik a szolgáltatás és mindenki boldog.
Amennyiben a fenti hat pont nem megvalósítható, akkor ne fáradjanak a szolgáltatás kikötésével, mert kibaszom az egészet a picsába, mivel Önök megvalósították a szerződésszegés fogalmát, ugyanis ez nem szolgáltatás, hanem egy fos. Egy FOS.
Feltételezem, Önök jobban szórakoztak levelem olvasása közben, mint jómagam, de ne gondolják, hogy viccnek szántam, ez egy kibaszottul HIVATALOS PANASZ. Sajnálom, hogy méltatlan helyzetbe kerültem maguk miatt, de csak azoknak adom meg a tiszteletet, akik:
1. Szintén megadják
2. Kiérdemelték
3. Félek tőlük
Sajnálatos módon Önök egyik kategóriába sem esnek bele, ezért hát levelem keserédes hangvétele. Amennyiben hajlandóak rendesen végezni a munkájukat, akkor Önök felhívnak az általam megadott telefonszámon, és egy Önök által kiválasztott időpontban készséggel állok rendelkezésükre.
Várom megkeresésüket! Nyomorékok.
Tisztelet nélkül: Boo Jackson"

Hírek, dolgok, történések, anti-facebook, meg amit akartok... avagy a leghosszab cím

Akinek van szeme, az látja, akinek meg nincs, az meg nem tudom hogy jutott el idáig, és különben is, húzzon innen, szóval kicsit ráncfelvarrtam, színek tekintetében legalábbis. CRT-n jól néz ki, TFT-n még nem láttam, de végülis teljesen mindegy, marad ez az állapot, legalábbis még egy darabig, s ha olvasni nem is, másnem szemrákot kapni jó lesz idejönni. Ami pedig az előző post-hoz fűződő kérdéskört illeti, mi az oka, hogy csak egy post jelenik meg egyszerre? Szándékomban állt, hogy kicsiny olvasótáboromtól egyfajta rendszerességet követeljek meg amolyan nevelő célzattal, meg eleve csak egy új post kerül napvilágra, szóval nem értem fenntartásaitok okát, kedves olvasóim. A másik oka pedig inkább esztétikai volt, kivettem a két flash-t, így maga az egyedüli post az alsó és felső banner közé került, ami tök jól néz ki. Csak sajnos ott el is bukott a dolog, hogy 1152x864-es felbontáson is lenyitott blogarchívum-listával ez már nem fért bele a 864-es magasságba, valamint feltételezett volna egy bizonyos post-hossz-limitet, és lássuk be, nekem nem nagyon szokott menni, hogy szűkszavúan fogalmazzak.
No de blogoljunk is. A cím meglehetősen leíró volt, enged következtetni a tartalomra is, megintcsak a semmiről fogok beszélni, viszont annál hosszabban. Kezdeném talán azzal, hogy kicsiny blogom olvasótábora ha szép lassan is, de bővül, munkatársak köréből. Még néhány hónap, pár bunkó beszólás, és a horda logót is lecserélhetem a céges logóra.
Aztán az arckönyves téma... sokan hajlamosak összekeverni a facebook-ot twitter-rel. Az e-mail fiókomba nem kapok annyi szemetet meg spam-et, mint ami a facebook üzenőfalán zajlik: teljesen jelentéktelen, idióta baromságokkal kell szembesülni nap mint nap. A legrosszabb dolog a világon, amikor a hülyeség akaraterővel párosul. Rögtön példával is szemléltetném, nem szoktam csak úgy a levegőbe beszélni, legyek akkor már hiteles:
"Nah már csak ez hiányzott... :S Rohadtul örülök :@" Én is rohadtul örülök, már csak azért is, mert fogalmam sincs miről van szó, de ha Te örülsz, akkor én is!
"Sok dolog van a világon, amin megakad a szemed, de csak kevés,ami a szívedet is vonzza..." Igen, ilyen például egy kombájn, vagy egy láncfűrész.
"...én nem olyan lány vagyok, akivel lehet játszani! Ha olyan kell, vegyél magadnak Barbibabát!" Na most ez azért tök jó, mert ez kimondottan egy embernek szól, és senki más nem érti, csak aki írta és akinek írta, mindenki más csak pislog, mint hal a szatyorban. Akinek meg szól, az meg nyílván le sem szarja, Like!-olni meg főleg nem fogja, akkor meg most miért kellett ezzel elvenni 3 másodpercet az életemből, amíg elolvastam?
"A könnytől homályos szem olykor világos vallomás..." Ez így van! És ha a gázölömbérből nem szityál a gagyó, akkor a düznyiszerrel meg kell hapcingolni a sompájzlit, és minden jó lesz.
"Vettem egy mély levegőt, és meghoztam életem legnehezebb döntését...elsétáltam..." Juj, ezt kijavítanám. Vettem egy mély levegőt, és meghoztam életem legnehezebb döntését... Dzsörzi!!! És ha már szóba hoztam... A tv-t már be sem merem kapcsolni, mert nyaló világ, helyette megkapom munkahelyen, nem para. De ha esetleg valami kimaradt volna, az üzenőfalon bepótolhatom: "miezzteeee(N)" és a megjegyzések között ott van, Bécitől elbúcsúzhatott a nagyérdemű. Már csak azt kéne megtudnom, ki a faszom az a Béci?
És én értem, hogy üzenőfal, meg "Állapot megosztása", de baszki... "kutyasétáltatás a skacokkal". Könyörgöm, kit érdekel? Aki ott van és kutyasétáltat, az valószínűleg tisztában van vele, hogy ő épp most kutyát sétáltat, aki meg nincs ott veletek, az most hova szarjon akkor? Tök lényegtelen információ. Ennyi erővel kiírhatnám én is üzenőfalra, hogy olyat szartam, úgy kellett leszállni róla, mint a bicikliről.
Nevetünk rajta, de sírni kellene rovat vége. Megint firkáltam, lassan kezd rossz szokásommá válni. Kirakni nem sok értelmét látom, Csengének úgyis az jön le majd az egészből, hogy megint pejoratív voltam xD

for miki v2.0

Csak mert miki azt hiszi, hogy ő vicces, pedig aztán nem is, meg hogy legyen mit kiraknia a blogjára, meg hogy legközelebb ne kelljen bármit is írnia, ha be akar szólni, csak egy gombot kelljen megnyomnia, meg mert most így bajban lesz, mert ezzel elveszíti a szókincse 70%-át, meg csak mert miért ne :)

for miki

Esetlegesen az a látszatja lehet a dolgoknak, hogy lelkesedésem a blogolás terén meglehetősen alábbhagyott márciushoz képest, és be kell valljam, ez korántsem tévképzet. Így hát hirtelen felindulásból lássunk egy részlet a Kontroll című filmből, különös tekintettel ajánlom miki barátunk figyelmébe:

You won't like me when i'm angry... birds.

Ez meg még egy régebbi párbeszéd, a minap olvasgattam régebbi postokat és a kommentek között találtam, a dátum 2009. március 7., tehát igencsak le kellett porolni:
-Nem tudok a jóízlés határain belül nyilatkozni.
-És azon kívül?
-Dögölj meg.
És megincsak egy arckönyv, Budó vagy Bodó, most már meg kéne tanulnom. A kérdés pedig a következő:
El tudod képzelni, hogy Fábián Szilveszter ágyba bújjon valakivel, aki már házas?
MIKI, POFÁD BEFOGOD !!! xD

Számok

Szám-fetisiszták csipázni fogják a post-ot, tömény, nyers, kőkemény számok, igazi hardcore számpornó, amolyan numero uno, szó szerint :) Írhattam volna a hétpettyes katicabogarak nemi életéről szikes talajon, de nem tudtam dönteni, így elhatároztam, hogy feldobok egy érmét: ha írás, katicabogarak, ha fej, akkor számolunk. Írás lett, így újra dobtam. No tehát. Hellyel-közzel 2 éve, hogy W880i mobiltelefonom boldog tulajdonosa lettem. Legyen tehát az azóta eltelt idő 709 nap (ez valóban nem sokkal kevesebb, mint 2 év). Az összes hívásidőm pedig 143óra 33perc és 56másodperc. Kerekítsünk 4 másodperccel, és akkor az mindjárt 8614 perc (ha kell, hitelességét bizonyítva kimutatásomnak, felhívok egy zöld számot és 4 mp után lerakom). Vagyis ha valaki figyelt matek órán általánosban, akkor egy gyors osztás, azaz napi átlag 12,15 percet beszéltem, ami 12 percet és 9 másodpercet jelent. Egy pillanatra elgondolkodtam, majd megállapítottam, hogy sokat pofázok :)
A másik: röpke kétéves blogos pályafutásom alatt 129 post látott napvilágot. Ez majdnem napra pontosan 2 év, azaz 24 hónap (nem kamu, kiszámoltam, tényleg 24). Az előbb alkalmazott és mostanra tán már el is sajátított egyenletbe behelyettesítünk, átlagosan 5,375 post születik havonta. Lévén tört szám -és valljuk be, ritkán fordul elő, hogy elkezdünk írni egy postot, amit aztán félbehagyunk, majd következő hónapban befejezzük és elkezdjük a következőt,- mondjuk, hogy 5 post születik havonta, és minden harmadik hónapra jut egy plusz 6-ik is, amit szétosztunk Karácsonyra, Húsvétra, Télapóra, vízágyús tüntetésre, MTV székházra, augusztus 20-i survivor-e, és rendben is vagyunk.
Ha hihetünk a számoknak, akkor ma kurva keveset beszéltem, valamint a január/február kivételesen gyenge hónap volt, ellenben a 6 post-os márciussal valószínűleg az idei Karácsony kártyámat kijátszottam.

Facebook vs blog

Aktuálpolitikai vonatkozásairól beszélnék eme problémának, mely a közelmúltban gyökeredzik, s a jelenben problémádzik. Lényege ugyebár, hogy a hirtelen támadt gondolatok gyorsan s könnyen napvilágot láthatnak facebook-on, így mondhatni mire eljutok odáig, hogy hosszú-hosszú napokat töltve erőt gyűjtök egy következő post megírásához, elfogynak azon gondolatok, melyeket közzé kívántam tenni. Fel is vetődik két szabadon választott opció, pro és kontra, meg amit akarsz:
1, facebook és blog, miért ne lehetne mindkettőt? Talán mert aki olvas blogot, az fent van facebook-on is, mindkét ember. Kivéve mikit, de az elmúlt időszakban különösebb aktivitásról nem tett tanúbizonyságot, úgyhogy a 2 és fél olvasót kerekítsük mindjárt lefelé és probléma megoldva.
2, Minek kettő? Egyik elég, facebook fent említett okok miatt előnyösebbnek tűnik. De hát úgy a szívemhez nőtt ez a kis blog, az emlékek, maci kiscicája és társai :) Meg aztán azért ez mégiscsak egy blog, amit üzenőfalra írok, az 2 óra után már a lap alján van, ha nem még azalatt. Logikus érv, hogy saját üzenőfalamat kellene nézni, és akkor ott van minden, és csak az enyém, de az nem ugyanaz, elveszíti a blog feelingjét. Ami ugyancsak befolyásoló tényező lehet, hogy blogot kevesen olvasnak (vissza 2-es pont, akkor minek is blog?xD), míg facebook-ot olvasnak egyéb más személyek is, akiknek nem feltétlenül kell tudniuk, hogy mennyire vagyok bunkó, antiszociális személy, időnként a nárcisztikus neurózis alaptüneit produkálva, hadd maradjak a kedves, udvarias, művelt fiatalember, ápoljuk csak a munkahelyi kapcsolatokat annak rendje és módja szerint :)
És ha már facebook... van az a Budó, vagy Bodó vagy Bedő, hogy mindenféle kérdésekre kell válaszolni ismerősökkel kapcsolatban. Ugyebár szükségeltetik első lépésként egy Alkalmazás hozzáférése személyes adatokhoz bla-bla-bla. Hát, ennek az e-mail címnek már úgyis annyi, épp már csak egy kis földet kellene hantolni rá, toljad, nyomjad, amit akarsz, spamat, worm-öt, pizzát, jehova tanúját, hozzad mindet, nem érdekel, megnézem. Amúgyis már tököm tele van vele, már a lőtéri döglött kutya is bejelölt, már nem is nézem, ismerem, csak ne legyen piros. No, alkalmazás fel, de látom ám, ha szeretném tudni, hogy mit válaszoltak az ismerőseim, gyűjtsek össze 30 pontot! És hogy szerzel 30 pontot? Na, na? Dobpergést kérek. Válaszolj 15 kérdésre ismerőseiddel kapcsolatban. Aztán átgondoltam s mérlegeltem, 2 következtetést tudtam levonni első körben:
ad1: nem éri meg nekem a befektetett energiát és időt
ad2: hacsak feleannyira utálnának az ismerőseim az ilyen hülyeségek miatt, mint én most őket, akikről persze fogalmam sincs kik azok, mert nem mindegyiket írta ki üzenőfalra, ergo kell az a 30 pont, hogy megtudjam kinek a nyakán kell átmenni úthengerrel, mert válaszolt rólam egy kérdésre.
És mind csupa-csupa olyan kérdés, ami nagyon érdekes, mindig is kiváncsi lettél volna rá, csak épp nem merted megkérdezni sosem, gyorsan meg is válaszolom őket! pl.:
"El tudod képzelni, hogy Fábián Szilveszter elmegy egy filmre, ami egyáltalán nem érdekli csak azért, hogy valakinek a kedvében járjon?" -Szerintem férfieember ennél nagyobb marhaságot is csinált már egy jó dugásért.
"El tudod képzelni, hogy Fábián Szilveszter az első randin ágyba bújjon valakivel?" -Ha már egyszer megnéztem azt a kurva filmet.
"El tudod képzelni, hogy Fábián Szilveszter tévedésből előző partnere nevén szólítsa meg randipartnerét?" -Van az az alkoholmennyiség.
"Szerinted kiábrándulna valakiből Fábián Szilveszter csak azért, mert az illető lerészegedik az első randin?" -Hülyéskedsz? Nem kell könyörögni előtte, utána meg beszélgetni. Fizetem is, csak igyál.
"Szerinted mond előre begyakorolt szövegeket Fábián Szilveszter, ha fel akar szedni valakit?" -Copy/Paste hatalma...
"Szerinted kiábrándulna valakiből Fábián Szilveszter csak azért, mert az illető szörnyű cípőket hord?" -Simán. Még zoknit se szex közben, nem hogy cipőt...
"Szerinted jó szerető lenne Fábián Szilveszter?" -Aki szerint nem, az dögöljön meg, vagy pedig volt barátnő :)
"Szerinted könnyűvérű férfi Fábián Szilveszter?" -Oké, legyen. Akkor dugunk?

Derűs estét, mondta Aigner Szilárd

Végre találtam valakit, aki őszintén nevetett az IKEÁ-s poénomon. Persze nem úgy IKEÁ-s poén, hogy hazaviszed és otthon kell összerakni, hanem IKEA volt benne, pár sorral lejjebb, láncfűrész és társai. És nem ám, hogy beleköt, hogy pejoratív, amit máig nem gugliztam ki, mi a péket is jelent, hanem önmagamért szeret. Ami persze nem igaz, hacsak nem lehet a szeretetet olyan szélsőséges módon definiálni, hogy megfolytana egy kanál vízben. Amire akár még jó eséllyel pályázhatnék is a múltkori leghosszabb mondat címszó alatt elkövetett merénylet okán, de hát ez már legyen az én egyéni szociális problémám.
Múlt hétvégén (ami immár két héttel ezelőtti, hála a rendszeres blogolásnak) megvolt az agyradír is. Naptár szerint öregedtem egy évet, bár ahogy éreztem magam másnap, volt az legalább tíz is, ha egy szóban kellene kifejeznem magam, azt mondanám: rotty. Bruce Willis-től idéznék Az utolsó cserkészből: "bazi öreg vagyok már".
A firkálást -ahogyan azt a mellékelt ábra is mutatja,- folytattam:

Just f'cking awesome!

Igazi hand-made :) Bár egy kis fotóbolt ráférne, borzalams fénykép lett -.-

01111111.00000000.00000000.00000001

A cím találó, a videó adott, miki még véletlenül tudja is mi az, vagy ha nem, dobja a brikettálóba a technikusiját, egyébként pedig borzasztó, hogy ha az ember nem a szakmájában helyezkedik el, milyen hamar el tud felejteni dolgokat. Pillanatok alatt elvesztem az IP-címek rengetegében, nem igazodtam ki a routing táblán, és rosszul adtam meg az alhálózati maszkot, mivel összekevertem az A, B és C osztályú IP-címek között a host/domain határát, egyedül az BroadcastIP-re emlékeztem biztosan, de ez aligha számít eredménynek. Viszont annál kellemesebb élmény volt utánaolvasni ezeknek a dolgoknak, merthogy valaha ezekhez a dolgokhoz konyítottam valamelyest, és rádöbbenni, hogy nem felejtettem el, csak kijöttem a gyakorlatból.

Pöccenet

A régmúlt eseményei közé tartozik, hogy tiszteletemet tettem volna itt blogom tájékán, ígyhát megintcsak hosszadalmasan fogok nyilatkozni szürke és eseménytelen életem újfent eltelt morzsányi kis időszakáról. Illetve nem is. Akkor már közöljünk tényeket is, élménybeszámoló: 2 héttel ezelőtt volt szerencsém kirúgni a hámból Sümegen, kis környezetváltozás, elszakadni a hétköznapok láncaiból, meg egyéb metaforák, amik most nem jutnak eszembe, s hát azt kell mondjam jól éreztem magam, az idén talán először. Messzemenőkig nem mennék bele a részletekbe, inkább csak úgy fogalmaznék, orrvérzésig tartott a buli. Érteni nyílván senki sem fogja, de ha már egyszer blog, akkor blogoljunk, nem érteni kell, hanem olvasni.
Apropó, blog. Dr. House egyik részében volt, jelenet:
Beteg: Éppen blogot írok.
Látogató: Én meg olvasom, amit ír.
Taub: Ugye tudják, hogy egy szobában vannak?

Új post, új remények

Érdekes dolog ez a blogolgatás, márcsak azért is, mert történnek az emberrel mindenféle dolgok, csak mire eljutna az ember hogy le is írja őket, arra már vagy hulla fáradt, vagy elfeleti, hogy egyáltalán blogolni akart bármiről is, persze a kettő nem feltétlen zárja ki egymást. Erre fel kitaláltam kis okosan, hogy a telefonomba írok egy emlékeztetőt, legalábbis címszavakban, hogy miről is kellene írni, no meg adjon ki mindenféle hangokat figyelemfelkeltés céljából. Viszont ezzel sajnos a kettőből csak az egyik problémát lehet áthidalni, s fáradtságra hivatkozva emberünk (igen, én, E/3-ban beszéltem magamról, micsoda költői csavar, ami igazából írói, merthogy ez egy prózai mű, de hát ki figyel oda a részletekre, különben se vesszünk el a részletekben), szóval egy könnyed mozdulattal inkább átírtam az emlékeztető dátumát egy nappal, ezzel sajnos elindítva egy láncreakciót, merthogy rá következő nap is hasonló lelkesedéssel viseltettem ama megpróbáltatással szemben, melyet e mostani, grandiózus post megírását vonta maga után. Tulajdonképpen mint az anyóka, aki azt mondta: Már pedig itt rend lesz. És azzal a lendülettel besöpörte a szart az ágy alá.
Jobban átgondolva ennél többet már nem is nagyon kíván egy post, hiszen nem voltam rest választékosan megfogalmazott mondatokban körülírni egy roppantmód negatív tulajdonságot, a lustaságot, amibe ha tulajdonképpen kicsit mélyebben belegondol az ember, akkor nem is annyira negatív tulajdonság, hisz az emberiség találmnyainak és technikai fejlesztéseinek személyes becslésem szerint 95%-át eme tulajdonság ihlette, hogy életünket könnyebbé és kényelmesebbé tegye, mégha ezzel fel is kellett vállalnom annak kockázatát, hogy a nyelvi anomáliákban elveszve nem tudok majd kijönni ebből a mondatból, s ha más nem, hát unalmas percen átsegíthet az is, hogy valaki megpróbálja eme nyelvtani borzalmat egy levegővel kimondani, vagy netán feladni házi feladatnak, hogy "Nesze kisfiam, elemezd ezt a mondatot".
Amúgy szerintem ma leárazás lehetett az Ikeában, mert felszállt a buszra egy család, faszikámon hátizsák, megpakolva rogyásig, kilóg belőle a hat méteres sövényvágó olló nyele, meg még 2 láncfűrész a kézben. Valahol azért megnyugtató, hogy nem halt még ki a "csináld magad" mozgalom.

Néha azért bulizni is Kühl :)

No, hát ami a még tavaly beígért idei év első über-posztját illeti, az kicsit megkésni látszott. Szokták vala mondani, stílusos csak az lehet igazán, aki időzíteni is tud. Mondjuk, hogy én ezt még csak épp tanulgatom, és akkor meglesz a felmentés tesiből is.
Egyébként pedig igazán említésreméltó eseménynek nem voltam részese mostanában. Pontosan ez volt az oka, hogy múlt hétvégén el akartam menni buliba, már csak azért is, mert láttam plakáton, hogy Dj Kühl lesz a meghívott dj. A vicces része az az volt, hogy a plakát teteje az már így félig lemászott a falról, és épp csak az alja látszott, letakarva, hogy még lesz Sterbinszky és Budai is. Hawaii, dizsi, napszemcsi, uccu neki Atlantis. Mivelhogy roppantmód precíz embernek tartom magam, tájékozódtam a biztonság kedvéért még itthon, megnéztem honlapján a programfüzetet az estére, és milyen jól tettem, ugyanis nem az Atlantisban volt, hanem a Studioban. Különösebben nem részletezném, zene szempontjából kifogástalan volt, jólesett végre egy kis változatosság is Sümeg után, Tomi hozta a formáját, Karcsika is szép szettet alkotott, Budai meg Budai volt, szóval meg is írtam másnap Tominak facebook-on (igen Csenge, köszönöm), hogy mindhárman beírhatnak maguknak egy piros pontot.
Esetleg egy apró mozzanatot emelnék ki: kiscsaj megkérdi tőlem, nem e tudom tök véletlenül, ki zenélt az előbb, a Kühl, a Sterby vagy a Budai. Mondom én arcomon kevésbé tükrözve meglepetten, hogy a Kühl. És most ki zenél, a Sterby vagy a Budai? Sterby... De nem, de ez napokig gyötört engem, komolyan, hogy valaki diszkósribancnak fogalma sincs, ki az a Dj Sterbinszky? Mert hogy ha én megkérdezném a mikitől egy tökömtudja koncerten, hogy ki az a nagyonszőrös nagyoncsúnya ember ott fenn, akinek olyan furcsa hangja van (állítólag énekel), azt még azért megértené az ember, hisz nem sűrűn járok olyan körökben, de azért ez... áh...
Jóhogynem kérdezi meg egy vatikáni über-misén: Te, nem tudod ki az ott a pódiumon az az öreg tata fehér köpenyben? A pápa baz'meg!

Horde for Life!

Nos, az újévre szóló post az nem most következik, helyette a videó. Egyrészt mivel vasárnap van és dolgozom, és a munkát és vasárnapot egy mondatban is említeni eredendő bűnnek számít, márpedig így is a pokolra jutok, mert bűnös a lelkem, nem akarom még ezzel is fokozni az örökkévalóságig tartó szenvedéseim, másrészt pedig szeretném otthon megírni azt. Noha korántsem biztos még, de jövő héten (kis jóindulattal meg 3 miatyánkkal) már otthon fogantatik meg az újévi reményekkel egybefűzött, miki méltóságának utolsó szikráját is a megbánás legcsekéjebb jelének tanúsítása nélkül a porba tipró post. Valamin az említett személyt példát statuálandó lealázni c.s-ben. Egy bizonyos MMORPG-ről már nem is beszélve (amit ugyebár nem nehéz kitalálni márcsak a videó alapján, meg ha az ember ránéz a blogra, no meg sosem titkoltam eme függőségemet), de nem akarom elkiabálni a dolgot, vagy nagyon beleélni magam, mert akkor mégnagyobb csalódásként érne, s félek az elmúlt időszakban ért viszontagságok után megfáradt halandó testem nem volna képes feldogozni ezt a megpróbáltatást. De még jó, hogy nem vagyok babonás... ezt le is kopogom gyorsan.