Esőzések

A bicikliülések talán legelőnyösebb tulajdonsága (természetesen azután, hogy nem a vázon vagy a csövön kell ülni, legalábbis szerény, elfogult véleményem szerint) az, az hogy egy mindösszesen 2 percen át tartó esőzés után is egy alig lepkefingnyi kis lyukon át is képes ronggyá ázni a benne lévő szivacs, s mikor a gyanútlan áldozat (én) mit sem sejtve a felületi sérülésről megkezdené útját kerékpárjával, ránehezedvén az ülésre, azon piciny lyukon a vizet tehetetlenségéből adódóan helyzeti energiáit leküzdve onnan kikényszerítendő, lehetőséget adott, hogy az utolsó cseppet is érezzem, amint kíméletlen lassúsággal elárasztja a seggem, mintegy poszttraumás sokkot okozva, természetesen mindezt munkába menet során, így biztosítva számomra a megfelelő kedélyállapotot, hogy meglegyen a munkakedv és az egész napra tartó frissesség. Kerékpárom, én így szeretlek!