Remetelány, második felvonás

Az baz'meg, remetelány. Megint beninjáztak egy retro party-t, és amilyen aljasak voltak, nem szóltak, útközben tudtam meg a kocsiban, onnan kiugrani meg necces lett volna, így nem maradt más választás, dolgozni kellett. Egyébként pedig szomorú híreket kell közölnöm, tényeket, észrevételeket, véleményeket. Első hírnek ugyebár itt volt ez a retro téma. Megint volt Barbi görl, meg Remetelány, meg bitanpusztulatos babi néni, éppencsak Uhrin Benedek hiányzott. S nem elég, hogy eme számomra nemcsakhogy nem tetsző, hanem roppantmód irritáló zenei stílust kellett hallgatnom egélsz este, ami egyelőre megválaszolatlan kérdés számomra, hogy miért szólt hangosabban, mint bármely más este a "normális" zene, szellemi pusztulásomhoz a sors nem csupán hangjegyekkel kívánt hozzájárulni, még egy undorító, valósággal megbontránkoztató vizuális jelenséget is meg kellett tapasztalnom, melyet egy kérdéssel vezetnék be: Mi visz egy fehér lányt arra, hogy egy hogyismondjam buckalakó barátja legyen? Utolsó szenny, mocskos fajáruló, AMF-nek van egy ilyen című száma is, a műfajnak nem vagyok nagy rajongója, de az a szám nekem is tetszik. És az a megrázó az egészben, hogy nem is nézett ki rosszul a csaj, ergo mégcsak nem is volt "rászorulva". Hát a gyomorrákos kurva isten tenné azt a rongybatekert batyu faszát a mosdatlan hormonzavaros kurva anyjának a tripperes cúcoros picsájába a tetves riherongyának, baz'meg! Nem tudom miből van a gyomra, hogy nem hányja el magát, de ha rajtam múlna, leszarom, hogy lány, addig rúgnám, amíg mozog a tetves kurva anyjával meg apjával együtt. Rendben van, hogy ma divat lett ribancnak lenni, de azért kibaszott fajárulónak is baz'meg, hát ehhez már nincs gyomrom. A másik meg szintén csodálatos volt, vodka+nari akció volt, ki is használta tisztességgel a kis szőke ciklon. Két kidobó úgy vitte, hogy hétoldalt fogták, csak egy felmosót kellett volna a cipőjére kötni meg menni 3 kört vele, és meg is volt a takarítás. Világát nem tudta. Mondtam is a Gerinek: Ha valakinek van egy kis esze, akkor kimegy, és jól seggberakja, aztán másnap reggel meg gondolkozhat, hogy miért van az, hogy csíp a pisi, mar a kaki. Senkinek nem áll jól, ha szanaszét van, de én így még a mikit sem láttam, nem hogy egy lányt.
Apropó miki. Múlt hét péntekén szóváltásba keveredtünk egy pofa sör mellett, hogy péntekre kellene egy Tesco gazdaságos bebaszcsit összehozni. 2 szavazat alapján (2 elfogadta, 0 tiltakozott) megszavaztuk, hogy akkor majd mi pénteken alkohol meg hogy majd akkor mert. Kedden fel is próbált hívni, de ugyebár én dolgoztam, amit miki nagyon jól tudott, hiszen elmondtam többek között pénteken is, hangsúlyozom IS. Erre ír egy SMS-t, hogy írjak már neki, hogy mikor hívjon. Na most, ha lenne pént a kártyámon, akkor nyílván megcsörgettem volna, vagy legalább írtam volna, de mivel nincs, ezért másnap reggel megcsörgettem anyum telefonjáról (amiről már egyszer csörgettem, és fel is hívott gyors, hogy ugyan már, nem én zavarom e véletlenül anyum mobiljáról). Természetesen azóta semmi, még pénteken sem, holott aznap kellett volna inni, szóval kb ennyire érdekelhette a dolog. De nem baj, márcsak azért sem, mert ez is az én hibám lesz, és én leszek a bunkó. De nem baj, gyakoroltam eleget, nekem ez már jól megy. Bár ha legalább az egysejtűektől sikerülne osztódással a többsejtőek felé lépni felvelé egyet az evolúcióban, akkor rájönne, hogy az emberek általában 8-9 óra körül elérhetőek telefonon, mert akkor többségük már hazaért munkából, de még nem feküdt le, mert a TV előtt döglik kicsit. Az, hogy meg engem este tud hívni, mert általában éjfél után fekszem le, ami nekem sem újdonság tulajdonképpen, hiszen szoktunk mi régen c.s-zni is, de ez már legalább a szivacsoknál van, ha nem már a csalánozóknál. wall-of-text vége lesz lassan, egyrész unom már, másrészt kanapén aludtam és keveset, szóval kb a születés fájdalmával ébredtem, éppcsaknem az unokaöcsém ébresztett azzal, hogy kilővi a szemem, szóval mire eljutottam a zigótaállapottól a reggeli kávéig, hát azt most nem részletezném, ide némi együttérzést majd hozzáképzelek.
Lassan meg már a Szilveszterről is gondolkoznom kéne, hogy mi a péket kezdek majd magammal, főleg mert névnapom lesz, és azt szeretik megünnepelni az emberek. Ezt mondjuk sosem értettem. Tudom, nagy arc vagyok, télleg, de azért ez már túlzás kicsit...

A New England Journal of Medicine beszámolója szerint 10-ből 9 orvos egyetért abban, hogy 10-ből 1 orvos idióta.

Gyakrabban kellene lottóznom. Pénteken két sör között szó esett róla a Sárkányban, hogy miki majd megy fel Érdre, és hogy majd Csenge meg alkohol meg miegymás. Este még mondtam is a Katinak, hogy kajak fel fog hívni, már csak azért is, hogy közölje velem, hogy neki most milyen jó, és hogy emlékeztessen rá, hogy nekem milyen szar. És valóban így történt. Mondhatnám, hogy egyetlen apró kis örömöm volt Csenge hangját újra hallani, de az olyan kis nyálas volna, és amúgysem hallottam semmit a zenétől. Csengét meg amúgysem a hangjáért szeretjük, de ne vesszünk el a részletekben. A mélyentisztelt olvasóközönség (mindössze két ember, abból maradt egy, a mélyentisztelt meg kamuduma, höhö) számára pedig megosztanám azt az információt, hogy bitanpusztulatosan fáradt vagyok, valami iszonyatosan tré buli volt tegnap. Bár a múlt heti sem volt egyszerű, olyan szellemóriásokkal találkoztam... Valami nagyon rosszat tehettem előző életemben, hogy így büntet a sors. Valami nagyon rosszat biztos, lásd miki. De azért egy valamiben bízom, sőt, reménykedem. miki most sokkal szarabbul érzi magát, főleg gyomortájt és fej környékén... Ámbár nem, feje nem fáj, ahhoz agy is kell, hogy fájjon.
Mindenesetre ha rengeteg szabadidővel rendelkezik az ember, akkor hajlamos elgondolkodni az élet nagy kérdésein. Példának okáért, elgondolkodtató, sőt, már-már kétségbeejtő a tudat, hogy már november van, közeleg az év vége, s tulajdonképpen nem túl sok említésreméltó esemény zajlott az idén, kontinentális baromságot nem sikerült csinálni. És itt vagyunk november közepén, és köbö semmit nem tudok felmutatni az idén azon kívül, hogy mikitől megkérdezzem, mi a hányás? Persze néhány görbe este azért megszinesítette a szürke hétköznapokat, de ez nyílvánvalóan nem blog-téma, és Csenge sem szól be :)
A sör meg nem alkohol, az asszony nem ember, a medve meg nem játék, aki meg fél az alkoholmérgezéstől, az ne igyon mérgezett alkoholt.

Értem én, hogy gőzgép, de mi hajtja?!

Az a jó ebben a blogolgatásban, hogy mire eljutok odáig, hogy gondolataimat írásos formában is kiterjesszem, elfelejtek mindent. Blogolnék én lelkesen, csak nem tudom miről. Úgyhogy jobb híján a semmiről fogok írni, nagyon izgalmasnak hangzik, ugye? Pont, mint amikor megkérdezik valamiről, hogy "mire jó az, mit csinál?" Semmit... de azt aktívan. Ugyanakkor, ha már szándékomba vettem, hogy a magam szofisztikált módjan az olvasót mintegy verbálisan demoralizáljam, csupán már csak azért is, mert leírhattam ezt a szókapcsolatot, hogy verbális demoralizáció. Már nagyon rég nem éltem eme kifejezéssel, és mint tudjuk (én legalábbis biztosan) szeretem balettozva hányni a rizsát, mert attól sokkal jobban érzem magam, vagy ha meríteni kívánok közös szókincsünkből a mikivel, akkor úgy is mondhatnám, hogy szolgálja a lelki fejlődésemet. Ugyanakkor bizakodásra akad okot, ma én is beállhattam a "basszuk szét miki napirendjét" sorba, annak ellenére, hogy komoly erőfeszítéseken árán tehettem csak. Már a nap kezdete is érdekes volt, lekéstem a buszt. Ami tőlem tulajdonképpen nem meglepő, pedig miki mindig mondja: "egy üzletember legyen pontos". Üvegtigris, Csenge nem szereti. Aztán felhívott, helyzetjelentést várt, közöltem, hogy újabb nehéz ébredésen vagyok túl, melynek egyenes következménye volt a már említett busz lekésése. Komolyabb hátrányt nem szenvedtünk, mivel mikinek is elhúzódott a délelőtti program, így pont olyan volt, mint amikor az akciófilmekben egyeztetik az óráikat. Mondhatni mindketten késtünk, így mindketten baszhattuk. Die Hard 3. Mára talán elég is lesz az idézetekből, meg a blogolásból is szerintem. Meg amúgy is, a Minimax-on az Én kicsi pónim megy, azt meg ki nem hagynám.
Mindenesetre figyelmes voltam, és lassan írtam, hogy miki is könnyebben tudja olvasni, mert szegénynek kicsi az IQ-ja. A kötelező vicc a végére, aztán rohanok, mert lemaradok Micimackó legújabb kalandjairól is, az meg aztán végképp borzalmas lenne.

A gyerekeket arról kérdi a tanárnő, mivel foglalkozik a papájuk.
-Az én apám ügyvéd! - mondja az első kisgyerek.
-Az én apám orvos, embereket gyógyít! - mondja a második.
-Az én apám meghalt - mondja Pistike.
-Ezt sajnálattal hallom - mondja a tanárnő.
-És mit csinált, mielőtt meghalt volna?
-Először elvörösödött, aztán elkékült, majd összeesett a szőnyegen.

Erről egy másik eszembejutott: Tanárnő kérdezi Pistikétől, mit csinált az apukája.
-Köhögött.
-De hát abból nem lehet megélni!
-Bele is halt...

És egy belső hang azt súgja, hogy ez a vicc nem fog komment nélkül maradni majd.
Jön egy nő a dokihoz, kékre-zöldre verve, a doki felkiált:
-Istenem, mi történt magával?
A nő mondja:
-Akárhányszor hazajön az uram részegen, annyiszor megver.
-Hm, mondja az orvos, tudok erre egy teljesen biztos és hatásos szert. Ezután amikor hazajön az ura részegen, vegyen egy csésze kamillateát, és öblítse a torkát, alaposon öblítse...
-2 hét múlva jön ugyanaz a nő a dokihoz, kisimulva, kivirágzóan néz ki, és megköszöni a csodaszert az orvosnak.
-Doktor Úr, csodálatos amit javasolt, képzelje el, jön az uram holt részegen én meg öblítem, csak öblítem a torkom, ő meg nem bánt engem...
-Na látja, csak kussolni kell...

miki mostanában nem olvas blogot, pedig minden bizonnyal értékelné:
Két számítógép beszélget, kérdi az egyik:
-Van már programod mára?
-Van.

Remetelány, b'meg!

Az baz'meg, remetelány. Bödőcs Tibinek volt egy rádiókabaréja, amiben az ilyen roppantmód tehetséges tehetségek tehetségkutatóversenyéről beszél (ez de jó lett), és azon gyöngyszemről, aki egy dalt énekel egy bizonyos remetelányról, és hogy eddig nem is tudtuk, hogy egyáltalán létezik ilyen dal. Hát eddig én sem tudtam... de tegnap este megváltozott minden. Tényleg van ilyen dal. Nem is tudtam hirtelen nevessek vagy sírjak. Egyébként igazam volt (már megint, nem mintha meglepő lenne), tényleg olyan volt ez az este, mint vártam. Reggel felriadtam, mintha megintcsak az hallanám: "Oh, i love you, Ken!" Meg nem csak Barbie Girl volt, volt ott minden, álomhajó meg tökömtudja. Hál' Istennek fél 2-kor már végetért, és "hagyományos" buli volt. S mégcsak nem is eseménytelen. Reggel még indulás előtt beszélgettünk kicsit, hát jutott mindenkinek a jóból, tök süti volt. Volt kurva anyázás, sértődés, hisztis picsa, és még némi vér is folyt, én is megkaptam a hétrevaló balfaszokat a ruhatárban, szóval bikicsunáj :)
És mégcsak a mocsok Süsüt sem tudtam megszivatni, a fene a buráját. Meghívtam egy sörre, úgyis vezet... és csakazértis megitta, hogy száradjon le a mája :) De mondtam neki, előttem igya meg, nehogy ne lássak akár egy kortyot is, mert megsértődöm.
Csengének viszont van egy észrevételem, miszerint annak idején megosztotta velem álláspontját, hogy akkor jó egy női fenék, ha kettőt rezzen. Ha csak egyet, akkor kicsi, ha hármat, akkor már nagy. Hát tegnap láttam olyat, ami hármat, deh... hát nem akarok vulgáris lenni... nem a faszt nem, kurva jó segge volt :) De mint tudjuk, a kivétel erősíti a vakbelet (meg a szabályt is, állítólag, de szerintem baromság, viszont ez egy jó kiskapu).
Arról meg már nem is mondok inkább semmit, hogy a napokban mikit elkezdte foglalkoztatni az IQ kérdés. Jogos is lenne a kérdés, hogy mint kívülállónak mi a véleménye az intelligenciáról, aztán meg fél napig tartott, mire megértettem vele, hogy miért jó intelligensnek lenni, és hogy nagyon sok IQ miért is nem jó. Meg aztán elgondolkodtam, hogy jó e neki, ha tudja magáról, hogy hülye. Mert azért az mégiscsak egy dolog, hogy egy héten hét napon át rombolom a lelki világát, s maradék önbecsülésén is páros lábbal tiprok, vagy amikor azt hiszi, hogy ennél már nem lehet rosszabb, akkor nemhogy ráteszek egy lapáttal, rátolok még egy IFÁ-val. Hát végülis megcsinált egy IQ tesztet, mondanom sem kell, sejtésem beigazolódott. De ez neki nem a szégyene, mindenki jó valamiben, előbb-utóbb ő is megtalálja majd, amiben jó, és majd eldicsekedhet vele otthon a kutyáknak, de egy biztos... nem az eszére lesz büszke. És persze mindezt csak a szeretet mondatja velem :)

Last will

Ma este meghalok, érzem. Pedig nem úgy keltem fel, de meg fogok. Retro buli lesz, ráadásul magyar zenékkel. Nem tudom pontosan mit takar, de egy belső hang azt súgja, hogy nem jót. Nővérkém drága is megjegyezte kis viccesen, hogy a KP is majd hogy fog szenvedni szegény pára. Há' mondom max elmegy sörér', oszt' mindjárt nem érzi magát olyan szarul, én meg józanul kivérzek szép lassan, és ha szerencsém van, akkor még a Süsü is szambázik pár kört a veséimen. Komolyan, lassan kezdem sajnálni mikit, hogy miket szokott kapni tőlem. Na jó, nem sajnálom, ez még tőlem is pofátlanul nagy hazugság lenne. Apropó miki. Eddig is tisztában voltam vele, hogy aki pszichológushoz jár, annak valami csúnya benövése van, de hogy úgy nézzen ki, mint aki benéz... Hozzászólni nem tudtam, mert röhögőgörcsöt kapott, és egfy fél órára el is veszítette a kapcsolatot a külvilággal. És tényleg, bármit szóltam, fél órára szevasz. Mintha egy röpke stand-up-ot lenyomtam volna. Jó vagyok, de ennyire azért nem. Biztos elkezdett szedni valamit, vagy hatost dobott, nem tudom. Nem lett volna füle, körbevigyorogta volna a fejét. Örült, hogy van két füle, mégsem szatyor, vagy a fene tudja.
De én most mint korunk mártírja feláldozom magam, s elindulok, hogy büszkén haljak meg, még ha lassan is, mert tudom, majd eljő a nap, mikor önfeláldozásom elnyeri értelmét, s nemzetek fogják zengeni nevemet, mint hős, ki emberségéről hírhedt, s mindezt néztelenségbe burkolózva várván, hogy tündöklésének hajnala felragyogjon...