Pöccenet

Lassan már mondhatni főnöki utasításra (ki hitte volna, hogy vannak emberek, kik szenvedésre vágynak, s erre legalkalmasabb formának blogom olvasását tartják), de hát végülis lássuk be, hosszas távollét után ugyan, de megintcsak próbát teszek, hogy bebizonyítsam, nincs rosszabb annál, mikor a hülyeség akaraterővel párosul.
Kezdjük mindjárt a hétfői nappal, üzemorvosi látogatás, alkalmasak vagyunk e munkaköri pozíciónk ellátására? Kimondottan szerencsésnek éreztem magam, pole pozícióban a lehető legjobb csapat-összeállítás: Irénke, Tibi meg én. Irénke kedvéért, mondhatni csipet-csapat volt a miénk. Miután kijöttem a kettes számú vizsgálóból, Tibi megjegyezte rögtön, látta ő, hogy nem őszinte a mosoly az arcomon: "Betűrt pólóval mentél be, kitűrt pólóval jöttél ki". Mondom az hagyján, de még a vazelinből is kifogytak! Láttam a rémületet az arcán, így folytattam: "Nyugi, kellemes, andalító zene szól, félig lehúzott redőny, mint hangulatvilágítás, és levendula illatgyertya van, hogy el tudj lazulni." S mivel volt még vagy 4 órám műszakig, Irénkével elmentünk kávézni.
Amit még kiemelnék a hétből, azok az utolsó percek. Menetrendszeri indulás 22:40-kor. Még a városból sem értünk ki, de már lerohadt a busz. Nagynehezen vissza buszmeg, vadásszunk egy másik buszra, melyikkel menjünk haza? Mindösszesen 6-an voltunk utasok, Gergő meg spanom is volt, összejött a nép, ha már így kollektive megszívtuk. Poénkodtunk annak rendje és módja szerint, nekem támadt is egy ötletem: leszerelünk egy kukát, összegyűjtjük a papírzsepiket és meggyújtjuk, majd körbeálljuk, mint egy Brooklin-kályhát. De mivel senkinek nem volt levágott ujjú kesztyűje, elvetettük az ötletet, mert anélkül nem lett volna hiteles. Aztán végülis csak találtak egy másik buszt, hangra nem nagyon volt biztatóbb az előzőnél. Olajat kb. a '80-as években látott, de azt is csak képről, mikor elment egy benzinkút mellett. Nálam lehetett fogadni, hogy ezzel vajon kiérünk e a varosból, de mivel mindenki a nemre akart fogadni, de közben haza is akart érni, közös megegyezéssel inkább nem fogadtunk. Végülis hazaértünk, de igazán mi sem hittünk benne, erősen megkérdőjelezhető műszaki állapotú volt a busz: a leszállásjelző nem működött, a hátsó ajtó nem működött, és természetesen a fűtés sem. Olyannyira nem, hogy a buszon hidegebb volt mint kint. Eleinte azt hittem, hogy kurva nagy köd van megint, de hamar rájöttem: nem köd az, hanem bent hidegebb volt, és s pára, ahogy teleleheltük a buszt...
2 szóban azért megemlíteném én is, új telefonom van, s egy dologra már rájöttem. Google-éknél is csak emberek dolgoznak. Szövegbevitelnél van szótár (kicsit hasonlít a T9-re), lényeg, hogy a telefon kitalálja neked, mit akartál beírni, annak ellenére, hogy nem használsz ékezetet vagy melléütsz egy betűt. Ez lássuk be, rendkívül felhasználóbarát. De hogy hogy sikerült a 'beszaladni' szóból a 'beszarni' szóra asszociálni... hát istenem, ők is csak emberek!