Rövid leszek... mondta a kígyó, és felmászott a sínekre.

Hétfő... és nem csak Garfield útálja, én is. Mielőtt még naptárat ragadnál és hirtelen felindulásból kommentelni készülnél, tisztában vagyok vele, hogy kedd van. Merthogy a teljes igazság szerves részét képezi, hogy ezen post megírása múlt hét hétfőjére volt datálva még az elsődleges tervek alapján. Bár a jelek szerint megírását egyéb, számomra nem befolyásolható, külső okok miatt tovább várat magára (a rutinos olvasó már kitalálta: a nővérem), na hát szóval hogy úgy mégis mikor szándékozom a város külterületére tévejedni? Haboztam eleinte, osztottam, szoroztam, ok, okozat, pro és kontra, de végül azt találtam indokoltnak válaszolni, hogy ugyan már, hát miért mennék én oda, hisz nincs ott semmi, csak egy baszott puszta az egész, némi beton, ahol nem, ott meg fű és fa. Persze tudtam, hogy azon kívül Müller is, meg Decathlon, meg Zalapark, meg ami még nem zárt be és húzott el innen. De hát végülis meglett a pénteki programom, unatkozni már nem kell, most pedig leszek kedves befáradni a munkahelyemre, van nekem gondom elég, nem akarok még többet generálni, meg hát... amíg csak fizetgetnek, dolgozgatunk.