Just a minute...

Gyorsan egy gondolat, sürget az idő. S bizony, az idő... úgy néz ki, nem nagyon fog rajtam az idő vasfoga, ugyanis vásároltam holnap estére egy doboz cigarettát, majd fizetés előtt még gyors megkérdezte az eladó hölgy: "De, ugye már elmúltál 18 éves?" Ehh... Elmosolyodtam, és azt válaszoltam, hogy most majdnem elpirultam. S ez már nem az első eset volt, szerintem minden további nélkül kijelenthetem, hogy jól tartom magam a koromhoz képest. Vagy csak megérte megborotválkozni? No mindegy, most megyek, rengeteg teendőm van még, meg kell javítanom egy fúrót és egy vonatot... Nehéz az élet.

Olvasmány női olvasóknak: "A tökéletes feleség"

"Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. Így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni."
"Milyen kedves Tőled, hogy felhajtva hagyod a WC ülőket, így megspórolsz nekem egy mozdulatot, amikor ki akarom sikálni."
"Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollégáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Meg jó, hogy minden este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom."
"Már megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmába, és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni."
"Légy szíves hangosítsd fel a tevét, hogy a konyhában is halljam a meccset!"
"Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzam? Hányszor mondjam még, hogy nincs férfiasabb a két napos borostánál?"
"Teszed le rögtön azt a porszívót? Romba döntöd az illúzióimat. Ilyet csak homokosok tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki...."
"Kérlek, meséld el újra, hogy fogtad el tegnap a Lajos betlijét azzal a zseniális trükkel!"
"Imádom, ahogy szellentesz, mikor mellém bújsz, mert érzem, hogy mellettem igazán tudsz lazítani egy feszültségekkel teli, nehéz nap után!"
"Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott meg édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat."
"Inkább turkálok valamit a sarki bálásnál, mert utánaszámoltam: ennek a szoknyának az árából pont két rekesz sört lehet venni."
"Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy olykor az egész éjszakát rászánod arra, hogy a Vén Diófában szegény Jenő lelkét ápold, hisz mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon tüske szerencsétlenben!"
"Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyörű Porschét!"
"Most menj lángosért! Ott áll a büfé előtt az a tangás lány, akit a parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbről."
"Itt van egy-két pornólap, lapozgasd ezeket, amíg gyorsan elemet cserélek a video távirányítójában!"
"Úgy szeretem nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amint a számítógépeden játszol."

Alapszabály: kerüld a felsorolást, rövidítéseket, stb.

Megint eszembejutott valami, de mire eljutottam idáig, elfelejtettem. Pont, mint amikor az öreg bácsi kérdezi a kisunokáját, hogy ki az a német fickó, aki folyton elrakja a dolgait. Alzheimer, papa, Alzheimer. Nem kétséges, kontinentális baromság lett volna, de akkor is bosszantó. Amúgy elmúlt a fogfájásom is, végre hasonlít a bal oldalam is a jobbikra (ohó, nem Jobbik, hanem jobbik, politikai értékeket messze elkerülendő, nem félreértendő és kommentekben beszólogatandó). Szóval kiköptem a fél citromot is.
És lám, lám, a harmadik napon vala megtalál ő ama elveszettnek hitt dolgát, melyet ő találá meg nagy okosan kitalálva, hogy nézze meg Mórickában, mert az biz vala egy nagyon jó vicc. No persze a jó mindenkinek más. Nekem nyilván jó, miki csökkent intellektuális kapacitásommal magyarázná, ami szerintem egy roppant elfogult álláspont, mellesleg nem is objektív, tehát semmilyen formában sem tekinthető adatnak. És egyébként sem hinnék egy gyenge Kaposi utánzatnak. Merthogy vett egy kabátot. Bizony. Igaz, nem egyedül, de legalább nem kellett fognom a kezét. Meg ha már egyszer vitt kocsival ide meg oda, be kellett vállalnom, hogy nyilvánosan mutatkozzam vele. Csak azt sajnáltam, hogy nem a "Hülyével vagyok" feliratú pólomban mentem. Na, szóval vett egy kabátot, s én nem haboztam nemtetszésemet nyilvánítani. Kissé zokonvette, merthogy egy volt tanárunkhoz hasonlítottam őt, és a kabát miatt mégcsak nem is alaptalanul. Felháborító, hogy ezért be kellett szólnia. S csak mert megkérdeztem, hogy szólíthatom e ezután Kaposi kettőnek, egyből erőszakosan viselkedni, hallatlan. A régi kabátja amúgy is jobb volt. Egyébként is ritkán borotválkozik, szóval abban a kabátban azzal a külsővel szerintem egy óra alatt megkeres egy jó szombat estére valót egy üres műanyagpohárral apróban. Mindegy, én azért szóltam neki, hogy ha a Széchenyi felé megy, és hallja a Kaposi nevet, akkor nyugodtan forduljon oda és mondja meg, hogy tévedés történt, nem ő az.
Meg amit még nem értek, hogy egyáltalán hogy lett neki autója. Minap felhívott, hogy picit mintha ferde lenne az a frissen javított és felszerelt (ő rakta fel, egyedül, naná, hogy nem lett jó) lökhárító, és az nem a tükröződő fény és a lengedező szél következtében kialakult optikai csalódás, és mégcsak nem is a fényezés miatt van. Röviden: a lökhárító 3 ponton van rögzítve, két oldalt három és középen egy csavar. Mikor levettük, a középső csavart visszarakta, javaslatom ellenére. Majd mikor újra összerakta, felrakta helyére, bal oldalt csavarok, jobb oldalt csavarok és hoppá, nem jó valami, hülyén áll. Naná, hogy fent hagyta a csavart, ezért nem ment a helyére a lökhárító, és ezért állt hülyén. És ilyen embereknek van gépjárművezetői engedélyük, én meg még be is ülök mellé. Vannak pillanatok, hogy lazán kinézem a mikiből, hogy mikor kicserél egy villanykörtét, akkor nem a körtét csavarja, hanem fogja és ő forog körbe. wall-of-text megint, na gyors a vicc, aztán itt sem vagyok.
Volt egyszer messziföldön egy hihetetlenül szép királylány. Nem volt párja, magányban élte napjait békében. Egyik napon, mikor a kastélya körüli parkban aerobikozott, megpillantott egy hozzá szökdécselő békát, ki így szólt hozzá:
-Oh, csodálatos hercegnőm! Valaha daliás herceg voltam, mígnem egy gonosz boszorkány átokkal súlytott, melyet csupán egy királylány csókja oldhat fel. Csókolj meg hát, kérlek, hogy újra daliás herceg lehessek, s akkor elvehesselek csodálatos hercegnőm, beköltöznénk a kastélyodba az anyámmal, főznél, moshatnál rám, s nevelhetnéd gyermekeinket, örökké boldog lehetnél.
Aznap este a királylány vacsoraként sült békacombot ropogtatott fehérborral, majd elmosolyodott s így szólt:
-Én kurvára nem így gondolom.
*WTB edit: Köszönöm Csengének a reklámot ^^,

Csíkszerda

Egy újabb szombat Sümegen. Érdekes volt. Meg hosszú is. De leginkább alkoholmentes. Bár ha lehetett volna sem ihattam volna, de legalábbis nem kellett volna dolgoznom. Ugyanis szombat reggel (na jó, fél 12-kor) arra ébredtem, hogy pokolian fáj a fogam, és kb nőtt egy második fejem az arcomra, úgy feldagadtam, és egész nap úgy ropogtak a számban a fájdalomcsillapítók, mint a tic tac, vagy mint Hitleréknél a ciánkapszula. Aztán kicsit segítettem anyumnak, meg fűrészeltem is, és a nagy sürgés-forgásban kimaradt egy adag fájdalomcsillapító, amiről teljesen megfeledkeztem egészen addig, míg el nem kezdett fájni a fogam, na akkor eszembejutott. Fájt is, nem is kicsit, aztán fürdés előtt gyors elrágtam egyet, meg mikor megérkeztem Sümegre, akkor is egyet gyors, meg mikor sógi megérkezett 11 körül, hozott Cataflam-ot, abból is berágtam kettőt az éjszaka folyamán, azzal már úgy egész jól elvoltam. De hál' Istennek nem kellett egyedül viselnem ama terhet, melyet fájó fogam okozott. Bájos munkatársaim ajánlottak figyelmembem hogy kurva gyorsan huzassam ki, mert nagyon durván nézek ki. Oh, köszike, mondom én, de nem kell látnom, hogy tudjam, érzem én azt. Meg hogy mert felső fog, és rámehet a fülemre vagy az agyamra. Eleve süket vagyok, mint az ágyú, hülyébb meg szerintem már úgysem leszek. De bezzeg ha azt mondták volna, hogy rámegy a farkamra és impotenciát okoz, kapásból lefejeltem volna a pultot, hogy jönne már ki a francba. Akartam is kérni cukrot, hogy olyan legyen, mintha cukrot szopogatnék, de nem volt senkinél sajnos akkora cukor. Az mondjuk poén volt, mikor egyik kiscsávó megkérdezte: Mi van, megvertek? Á, mondom nem, csak a fogam. Amúgy megint összefutottam egy volt kollégával, hál' Istennek túl részeg volt, hogy komolyabb beszélgetést kezdeményezzen, de a fenébe már, hogy lassan mindenki ismer, nem azért járok a világ végére, hogy mindenki utánam jöjjön, há' menjenek má' a p*csába xD
A buli végére amúgy kicsit leapadt a cipó a búrámról, kitörő lelkesedéssel meg is jegyeztem, hogy nem olyan, mintha egy citrom lenne az arcomban. Kati gyorsan rá is vágta: Ja, most már csak egy fél citrom. Gondolom csak a szeretet mondatta vele.

"Írjon be egy címet"

Úgy néz ki Sümegen a helyzet változik. Egyrészt változik a vendégkör. A már megszokott törzsvendégi kör, és egy csomó új arc, akik ráadásul egyre messzebbről jönnek, pl múlt héten egy csomó egerszegi volt. Ami a clubnak nyílván jó, nekem már kevésbé, sajnos egy csomóan felismertek :) Másrészt viszont kemény munka eredménye ugyan, de megérte: a kedves vendégek kezdik megérte eme roppantmód egyszerű algoritmus lényegét:
{-----------------------------}
begin
clrscr;
Repeat
ReadLn(a): add ide kabát;
WriteLn: adok érte bilétát;
If "kell kabát" then "add ide biléta" else "menj a picsába";
Until "Buli vége";
end.
{-----------------------------}
Nem túl bonyolult, komoly programozói tudás nélkül is rá lehet érezni az algoritmus lényegére. Amúgy most nagyon bizakodó vagyok, némi fizetésemelésben reménykedem, és ha a Süsün múlik, meg is kapom. Apropó Süsü. Jó kedve volt, és ideje is volt rengeteg, így volt alkalma engem baszogatni. Valahányszor felém járt, mindig megkérdezte, nem iszok e valamit (nem nagyon, mert szetilalom van). Még a figyelmembe is ajánlotta, hogy Fütyülős akció van, egyet fizet, kettőt kap. Nem állítom, hogy nem érdemeltem meg, hiszen a múltban valahányszor autóval volt, mindig meg akartam hívni valamire, pedig ha tudtam volna, hogy vezet, akkor neeem, mert amúgy gonosz dolog volna. No de mégsem hagyhattam annyiban a dolgot, nem voltam rest felhívni a figyelmét, hogy nem tesz jót neki a vezető beosztás, leginkább a ruhatárának, sajnos lecserélni kényszerül, ugyanis messziről lerí róla a főnök pozíció, az ing sem áll már neki olyan jól, túl nagy a hasa, fenenagy jólét. Utána már nem nagyon baszogatott, vajon ki tudja miért? :)
Egy szösszenet, csak mert:
-Te, az igaz, hogy régen a törökök egy zsákba rakták a hűtlen asszonyokat két macskával és a tóba hajították őket?
-Aha.
-És miért hagytak fel ezzel a szokással?
-Elfogytak a macskák.
Amúgy holnap okt.23. miki figyelmét felhívnám, hogy vigyázzon a csodálkozó biciklis postásokkal, és hogy szégyellje magát, ha ő nyerít majd Horthy lova mögött. És már nagyon régóta nem népszokás bekopogni a lányosházakhoz baltával és azt mondani, hogy AVH.
És a végére egy "for Csenge":
"Ültetünk majd mindenféle növényeket, gyümölcsfát, pizzafát"

Unalmas így egyedül a nyeregben, mióta meghalt a ló...

Ja, valami ilyesmi. Amúgy jó hely ez a Sümeg. Most szombaton valahányszor belebotlottam Dóriba, mindig elmosolyodott. Mondtam is neki, valahányszor meglátsz, mindig mosolyogsz, Te tudsz valamit. Ominózus 2 héttel ezelőtti buli, amikor volt kicsi alkoholfogyasztás. Bár nem emlékszem rá, emberek állítják, hogy elaludtam. Mondjuk nem meglepő, hogy nem emlékszem rá, hiszen aludtam. De ez így önmagában ez még nem érdekes információ. Az érdekes az, hogy a ruhatárban aludtam el, én kicsi bárszékemen, amin még kb. józanul sem tudok rendesen ülni, szóval nem tudom miként sikerült legyőzni a gravitációt és lefordulni álmomban, de megoldottam. Be is írtam magamnak egy piros pontot érte gyorsan. De természetesen nem maradhattak tetteink következmények nélkül. Tetteink? Jogos a kérdés. Tetteink. Ugyanis nem én voltam az egyedüli elkövető, bizony. A pohárszedő kiscsávó is meglátta a lehetőséget az italakcióban, neki is sikerült egy magasabb szellemi szintre emelkedni. S mivel előtte héten Jagermaister (nem, nem volt kedvem balfasz á betűt copy-zni word-ből, inkább dögöljenek meg a németek a buzi pöttyös á betűjükkel), amit a nővérem fogyasztott előszeretettel, a személyzet 2 hét alatt lenullázta magát. Az ítélet, szesztilalom. Igen, igen, szesztilalom, munkaidőben nem lehet alkoholt fogyasztani. Hát, hadd ne mondjam milyen kurva hosszú volt ez a most szombat. 6 Bombá-t ittam és remegtem, azt hiszem, még beszéltem is magamban. És még a fizetésemelést is elbasztam. miki ismeri a sztorit. Lényeg, hogy balfasz voltam. Csak mint általában mindig. De nem is baj, hogy mindig, így legalább nem lepődök meg rajta. Most viszont jön a pizza illata, és mint tudjuk a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Jah... baltával.
Jah, majd el felejtem... mivel 2 ember olvassa a blogom, és az esetek túlnyomó többségében miki nem nagyon szokott különösebb megjegyzéseket fűzni a témához, nem nehéz kitalálni, kinek/miért írom le a következő információt. Az est fénypontja számomra az volt, mikor az egyik kedves vendég közölte velem, hogy spurit szándékozik vásárolni. Most kérdem én, ennyire drogos fejem van??? :))) Rám van írva, tőlem vegyél, kisköcsög? xD

"De a törpök élete nem csak játék és mese. Hallottál már a gonoszról? A csúf, kopasz Hókuszpókról?"
Ez múlt szombaton jutott eszembe. Valamilyen oknál fogva most jutottam oda, hogy le is írjam. Viszont bárki bármit is mond, az emberiség legjobb találmánya akkor is az alkohol. Legalábbis tegnap este még ezt gondoltam. És milyen érdekes, alig pár óra, amit gyakorlatilag átalszik az ember, és olyan másnapos, hogy borul az elmélet. Kemény dolgok ezek...