Open fire!

Oh... i mean, open Vanilla! Bizony, bizony, Sümegen újra megnyitotta kapuit (csak egy van, de így jobban hangzik), és a nyitóeste kb. rekordot döntött a létszám a hely Vanillasága alatt. Eleinte még bánkódtam, hogy most ruhatáros leszek, és hogy én majd mennyire fogok unatkozni, meg milyen jó volt nekem poharakkal szaladgálni, meg úgy csinálni, mintha dolgoznék, közben meg semmit csinálni, de azt jó sokáig. Aztán meggyőződtem róla, hogy jó nekem ott a ruhatárban. Egyrészt fasza kis bárszékem van, ami sokkal kényelmesebb, mint elsőre látszik, másrészt meg azon ülve épp odalátni a kisszínpadra, a galéria deréktől felfelé már takar, így nem látni semmi mást, mint 2 lábat és egy feneket ide-oda riszálódni, szombat este épp a Bombás csajok közül az egyikét, mondhatni bombajó segge volt (szóvicc, haha). Tulajdonképpen szerencsésnek tartottam magam, arra a rövid időre megkaptam mindent, mit férfi kívánhat: egy kényelmes széken ültem, kezemben cigi, előttem sör, és egy kimondottam kellemes idomokkal megáldott hölgy minthacsak nekem táncolna. Meg már csak azért is jó ott nekem, mert a pohárszedőknek nem volt egyszerű dolguk: nekem üres kézzel 20 percig tartott az oda-vissza út a budira, meg 2 napig véreset vizeltem, akkorát kaptam a vesémre, pedig mégcsak nem is rockerbuli volt.
Egyébként, kicsit jobban visszatekintve az elmúlt időszakra kijelenthetem, hogy hős vagyok. Bármiféle túlzás vagy egoizmus nélkül, ugyanis túléltem a nővéremmel összezárva 3 teljes napot anélkül, hogy bármelyikünk is okozott volna komolyabb fizikai sérüléseket a másik kárára.
Ellenben szomorúan konstatálom, hogy remek ötletem miki baszogatására irányulóan, mely eme formában nyilvánult meg volna itt blogon, elfelejtettem. Szendzsi azt mondta, ne gondoljak rá, mert akkor nem fog eszembe jutni, ha akarom. Tehát, ha továbbvisszük a gondolatmenetet, akkor Szendzsi is örült volna, ha eszembe jut. Ebből következik, hogy Ő is örült volna, ha megbaszogatom kicsit (nagyon?) mikit. A kis hamis, előtte meg folyton engem piszkál, mer' hogy mindig baszogatom. Na de most lebukott. Fényes elmém tündöklő ragyogása felvilágosult gondolkodásmódot kölcsönöz, előttem nincs titok. Egoista monológ vége, mára le is teszem a szótárat.
wall-of-text vége. De azért érdekes, milyen kis szofisztikált vagyok, akármit is jelentsen ez a szó. Nem írtam semmit, de azt jó hosszan :)
megint-Sümeg,
láttam-jó-segg,
nővérem-nem-öltem-meg-hurrá,
miki-balfasz.
ennyi xD

Baz'meg! xD

Erről Kiss Ádám egy poénja jutott eszembe:
-Te, milyen a barátnőd az ágyban?
-Még a kotont is lenyeli.