Emelem. Tartom. Bank.

Na most lehetőség szerint ugorjuk át azt a részt, amikor taglalom, hogy me culpa meg fene a pofámat, mé' nem írtá hülyegyerek. Fogjuk fel úgy, hogy volt némi hatásszünet a legutolsó post után. Szóval mamuszt/köntöst fel, kávét szürcsöl, ül szépen és olvas.
Először is, ha a mobilalkalmazással kapcsolatban mész ügyet intézni bankba, akkor még előtte érdemes átgondolni, hogy érdemes e esetleg lecserélni a telefonon a háttérképet. Mert ha az ügyintéző hölgy már biz' nem fiatal -és akkor azt hiszem rendkívül visszafogottan fogalmaztam,- és az ingjébe olyan élek vannak vasalva, hogy még a szar is vigyázzban áll benned, feltételezhetően ő már nem jár a szexualitása csúcsán, tehát korántsem biztos, hogy hasonló értékrenddel bír az adott telefon képernyőjét betöltő meztelen női test látványáról. Fact.
Ami az ügyintézést illeti, hát... hagy némi kívánnivalót maga után. Elérhetőségi telefonszámot kellett volna átírni, és arra egy SMS-t küldeni egy kóddal, amit én előszeretettel hasznosítok az adott mobilalkalmazással. Amivel kapcsolatban ugyan voltak fenntartásaim, mert ha kinyomtat a néni egy QR-kódot, akkor azt én egy (azaz 1 darab) rendkívü magabiztos mozdulattal beolvasok a kamerával és bumm, így lett a chocapic. Hát nem, én hülye vagyok, mert azt hiszem, hogy a XXI. században élek, de ne aggódjak, az orvosoknak vannak varázsitalai és pirulái, amiktől meg is gyógyulok hamar. Szóval az SMS-t megkaptam, kódot szorgalmasan le is írtam egy papírosra, majd onnan manuálisan (immár másodszor), de be is pötyögtem a kis ujjaimmal az app-ba. Örültem is... egészen estig. Ugyanis a másik telefonomon látom ám, hogy villog az kis lámpácska, biz' itt nem fogadott üzenet van! Mert az értesítőt a bejelentkezésről továbbra is a régi számra kapom, ergo az ott töltött időt némiképp átértékeltem, korántsem dolgozott akkora hatásfokkal a néni, mint vártam volna. Na most szégyelljem magam, lehet, hogy én provokáltam ki, büdös kölke, elbaszol te még itt mégegyszer fél órát, oszt' megtanulod, mit tegyél a telefonodra.
És ha már bankolunk, még szeptember végén történt, az alapsztori a következő: lejárt a bankkártyám, legyek kedves az újat aktivizálni és azt használni tovább. Szóval a rendkivül csinos kis ügyintéző hölgy felkínálta a lehetőséget számomra, hogy megsemmisítem magam vagy leadom és majd ők teszik meg ugyanezt helyettem. Hát mindjárt gondoltam, hogy nem írnak rá alkoholos filccel és kezdenek el vele csapd le csacsizni ebédszünetben 2 rántotthús között, de hát mondom jó, oké, itt van, vigyed, és akkor született bennem meg az a (furcsa?) gondolat, hogy nekik biztos van egy direkt erre a célra kifejlesztett és fenntartott kártyamegsemmisítő készülékük, és a nap végén, amikor mindenkiben felgyülemlett az egésznapos stressz, akkor behúzzák a függönyöket, fognak egy nyomtatót, amit szétszednek és a tintával sátánista szövegeket és pentagrammákat festenek magukra meg a falra, és mint valami rítus zúzzák be a nap folyamán begyűjtött kártyákat apró kis darabkákra, és ha valamelyik munkatárs rossz fát tett a tűzre, akkor azon kell térdelnie kukorica helyett a szégyelld magad sarokban. Vagy... mégsem?