(anti)szociális

Valamelyik nap jöttem be a busszal, majdnem tök üres volt, így le is ültem gyorsan leghátra, hátha útközben megtelik, rám meg még egy finom reggeli várt és nem vágytam kéretlen a utastársak által túrkált orr látványától keletkezett valóságos agóniára (ami -ha már közeledik,- eléggé oda tud verni az ünnepi hangulatnak, ugyanakkor fogyókúrának is remek "kiegészítője").
Szóval a következő megállónál felszáll faszikám, richtig elém ül le. Nekem meg fent volt a térdem az előző szék támláján, úgy behajlítva, tudod, biztos láttad már iskolába menni a sok kis csírát, zenét hallgatni úgy a jó. Persze az sem elhanyagolható szempont, ha az ember zsiráf magassággal és lábakkal születik és másként csak rendkívül kényelmetlenül tudja elpakolni a lábait maga előtt. Én meg hát komoly pénzeket hagyok a pénztárnál minden hónapban a bérletért, valami kis kényelmi faktort ugyan már, kérem szépen. Na jó, a bérlet árának nagy százalékát nem én állom, de ezt ők akkor sem tudják, és én adom oda a pénzt.

Tehát a meg nem nevezett személy előttem ül (kinek pusztán lehellete is alkoholmérgezést okozott volna) és telefonál, majd megüti könyökével az üléstámlát. Mondom biztos véletlen volt. Úgy a harmadik/negyediknél már azért kezdtem ám gyanakodni én is (Bravo, Sherlock!), kiveszem a fülest, ez már nem telefonál, bizony nekem beszél. Mondom szép jó napot, mi a helyzet a BUX index-szel, támad a Mars vagy csak nem látta tegnap a Barátok köztöt? Pontos szókészletre már nem emlékszem, de valami hasonlatos: "faszom ki van, meg elegem van, hogy az összes kis seggdugasz meg gyökér a buszon állandóan az én veséjében van" stb stb.Mondom álljunk már meg egy ásónyomra, meg se mozdultam, nyugi van, de gyorsan. De mer' hogy izé, meg persze persze, meg hát hogyne, a többi utas meg nézi a Mónika show-t, na mondom akkor most fejezzük be, mert mindjárt küldik az SMS-eket, hogy kire szavaznak. Elfordultam oldalra, de azért a másik szék támlájára csak raktam a lábam, hogy idegesítse, ő meg folyamatosan forgolódott meg bámult hátra, hátha ott a lábam, mert neki nem jól van. Én meg vicceset olvastam a neten, csak azért mosolyogtam.