Ez egy szombat volt, havas és hideg

Felháborító. Esik egy kis hó, és máris fél óra késéssel jönnek-mennek a buszok. Reggel lekésem a 9:14-es buszt, mert már 9:05-kor elment, azaz 9 perccel korábban. Különösebben nem is viselt volna meg, mert 9:38-kor van menetrend szerint a következő, pár perc a minuszban, túl lehet azért élni. De az a busz meg késett majd negyed órát, hát köszi volántársaságok. De még ha nagy hó lett volna reggel, akkor azt mondom jól van, késsen, csak ne dögöljünk meg árokba borulva, de akkor a másik meg hogy jött előbb annyival? Mindegy, költői kérdés volt. Délután még visszaugrottam Zegre, benéztem munkahelyre, hazafelé érdekes eseménysorozatnak voltam szem- és fültanúja: egy fiatal pár, várták a buszt, ami ugye késett immáron tizedik perce, és a kiscsaj kissé türelmetlenkedni kezdett, kérdezgette mikor jön már a busz, hol van már a busz stb, valamint megkérte élete párját, hogy kérdezze meg hol van a busz. Először én azt hittem, hogy csak úgy mondta, de nem baz'meg, elküldte az infóhoz a kiscsávót, hogy kérdezze meg.
ad1: Mégis hol a bánatban lenne a busz? A gyárban, most rakják még csak össze, hol lenne? Biztos beugrott a söfőr még egy felesre a sarki kocsmába, tél van meg hó, mégis hol lenne, jesszusom.
ad2: Ebből a szerencsétlenből mekkora papucs lesz már bazeg? Ha most egy ilyen hülyeség miatt ugráltatja, atya ég. Én csajom lenne, úgy vágtam volna hókon, hogy kiesik a száján, francnak kell nyafogni ilyen hülyeségeken. Szegény etióp gyerekek éhenhalnak, ő meg nem tud 10 percet várni, borzalmas.
S midőn csaktán nem egy hatalmasabb erő közreműködésével, de végülis felszálltam a buszra, elégedetten fogyasztani kezdtem nemrég vásárolt Boci csokimat, sárgabarackos-kekszes ízesítésűt, s olvasom a hátoldalán a szöveget:
"Tudta-e, hogy a BOCI tejcsokoládé gazdag kakaós íze egyedivé varázsolja a pillanatot."
Gyorsan elmormoltam két miatyánkot meg egy szűzmáriát csupán hálám jeléül, mert én marha, ha nem olvasom el, akkor simán csak megeszem a csokit anélkül, hogy tudtam volna, hogy éppen egy egyidi pillanatot élek át, majdnem lemaradtam róla. No mára ennyi elég is lesz talán.