Remetelány, b'meg!

Az baz'meg, remetelány. Bödőcs Tibinek volt egy rádiókabaréja, amiben az ilyen roppantmód tehetséges tehetségek tehetségkutatóversenyéről beszél (ez de jó lett), és azon gyöngyszemről, aki egy dalt énekel egy bizonyos remetelányról, és hogy eddig nem is tudtuk, hogy egyáltalán létezik ilyen dal. Hát eddig én sem tudtam... de tegnap este megváltozott minden. Tényleg van ilyen dal. Nem is tudtam hirtelen nevessek vagy sírjak. Egyébként igazam volt (már megint, nem mintha meglepő lenne), tényleg olyan volt ez az este, mint vártam. Reggel felriadtam, mintha megintcsak az hallanám: "Oh, i love you, Ken!" Meg nem csak Barbie Girl volt, volt ott minden, álomhajó meg tökömtudja. Hál' Istennek fél 2-kor már végetért, és "hagyományos" buli volt. S mégcsak nem is eseménytelen. Reggel még indulás előtt beszélgettünk kicsit, hát jutott mindenkinek a jóból, tök süti volt. Volt kurva anyázás, sértődés, hisztis picsa, és még némi vér is folyt, én is megkaptam a hétrevaló balfaszokat a ruhatárban, szóval bikicsunáj :)
És mégcsak a mocsok Süsüt sem tudtam megszivatni, a fene a buráját. Meghívtam egy sörre, úgyis vezet... és csakazértis megitta, hogy száradjon le a mája :) De mondtam neki, előttem igya meg, nehogy ne lássak akár egy kortyot is, mert megsértődöm.
Csengének viszont van egy észrevételem, miszerint annak idején megosztotta velem álláspontját, hogy akkor jó egy női fenék, ha kettőt rezzen. Ha csak egyet, akkor kicsi, ha hármat, akkor már nagy. Hát tegnap láttam olyat, ami hármat, deh... hát nem akarok vulgáris lenni... nem a faszt nem, kurva jó segge volt :) De mint tudjuk, a kivétel erősíti a vakbelet (meg a szabályt is, állítólag, de szerintem baromság, viszont ez egy jó kiskapu).
Arról meg már nem is mondok inkább semmit, hogy a napokban mikit elkezdte foglalkoztatni az IQ kérdés. Jogos is lenne a kérdés, hogy mint kívülállónak mi a véleménye az intelligenciáról, aztán meg fél napig tartott, mire megértettem vele, hogy miért jó intelligensnek lenni, és hogy nagyon sok IQ miért is nem jó. Meg aztán elgondolkodtam, hogy jó e neki, ha tudja magáról, hogy hülye. Mert azért az mégiscsak egy dolog, hogy egy héten hét napon át rombolom a lelki világát, s maradék önbecsülésén is páros lábbal tiprok, vagy amikor azt hiszi, hogy ennél már nem lehet rosszabb, akkor nemhogy ráteszek egy lapáttal, rátolok még egy IFÁ-val. Hát végülis megcsinált egy IQ tesztet, mondanom sem kell, sejtésem beigazolódott. De ez neki nem a szégyene, mindenki jó valamiben, előbb-utóbb ő is megtalálja majd, amiben jó, és majd eldicsekedhet vele otthon a kutyáknak, de egy biztos... nem az eszére lesz büszke. És persze mindezt csak a szeretet mondatja velem :)