Értem én, hogy gőzgép, de mi hajtja?!

Az a jó ebben a blogolgatásban, hogy mire eljutok odáig, hogy gondolataimat írásos formában is kiterjesszem, elfelejtek mindent. Blogolnék én lelkesen, csak nem tudom miről. Úgyhogy jobb híján a semmiről fogok írni, nagyon izgalmasnak hangzik, ugye? Pont, mint amikor megkérdezik valamiről, hogy "mire jó az, mit csinál?" Semmit... de azt aktívan. Ugyanakkor, ha már szándékomba vettem, hogy a magam szofisztikált módjan az olvasót mintegy verbálisan demoralizáljam, csupán már csak azért is, mert leírhattam ezt a szókapcsolatot, hogy verbális demoralizáció. Már nagyon rég nem éltem eme kifejezéssel, és mint tudjuk (én legalábbis biztosan) szeretem balettozva hányni a rizsát, mert attól sokkal jobban érzem magam, vagy ha meríteni kívánok közös szókincsünkből a mikivel, akkor úgy is mondhatnám, hogy szolgálja a lelki fejlődésemet. Ugyanakkor bizakodásra akad okot, ma én is beállhattam a "basszuk szét miki napirendjét" sorba, annak ellenére, hogy komoly erőfeszítéseken árán tehettem csak. Már a nap kezdete is érdekes volt, lekéstem a buszt. Ami tőlem tulajdonképpen nem meglepő, pedig miki mindig mondja: "egy üzletember legyen pontos". Üvegtigris, Csenge nem szereti. Aztán felhívott, helyzetjelentést várt, közöltem, hogy újabb nehéz ébredésen vagyok túl, melynek egyenes következménye volt a már említett busz lekésése. Komolyabb hátrányt nem szenvedtünk, mivel mikinek is elhúzódott a délelőtti program, így pont olyan volt, mint amikor az akciófilmekben egyeztetik az óráikat. Mondhatni mindketten késtünk, így mindketten baszhattuk. Die Hard 3. Mára talán elég is lesz az idézetekből, meg a blogolásból is szerintem. Meg amúgy is, a Minimax-on az Én kicsi pónim megy, azt meg ki nem hagynám.
Mindenesetre figyelmes voltam, és lassan írtam, hogy miki is könnyebben tudja olvasni, mert szegénynek kicsi az IQ-ja. A kötelező vicc a végére, aztán rohanok, mert lemaradok Micimackó legújabb kalandjairól is, az meg aztán végképp borzalmas lenne.

A gyerekeket arról kérdi a tanárnő, mivel foglalkozik a papájuk.
-Az én apám ügyvéd! - mondja az első kisgyerek.
-Az én apám orvos, embereket gyógyít! - mondja a második.
-Az én apám meghalt - mondja Pistike.
-Ezt sajnálattal hallom - mondja a tanárnő.
-És mit csinált, mielőtt meghalt volna?
-Először elvörösödött, aztán elkékült, majd összeesett a szőnyegen.

Erről egy másik eszembejutott: Tanárnő kérdezi Pistikétől, mit csinált az apukája.
-Köhögött.
-De hát abból nem lehet megélni!
-Bele is halt...

És egy belső hang azt súgja, hogy ez a vicc nem fog komment nélkül maradni majd.
Jön egy nő a dokihoz, kékre-zöldre verve, a doki felkiált:
-Istenem, mi történt magával?
A nő mondja:
-Akárhányszor hazajön az uram részegen, annyiszor megver.
-Hm, mondja az orvos, tudok erre egy teljesen biztos és hatásos szert. Ezután amikor hazajön az ura részegen, vegyen egy csésze kamillateát, és öblítse a torkát, alaposon öblítse...
-2 hét múlva jön ugyanaz a nő a dokihoz, kisimulva, kivirágzóan néz ki, és megköszöni a csodaszert az orvosnak.
-Doktor Úr, csodálatos amit javasolt, képzelje el, jön az uram holt részegen én meg öblítem, csak öblítem a torkom, ő meg nem bánt engem...
-Na látja, csak kussolni kell...

miki mostanában nem olvas blogot, pedig minden bizonnyal értékelné:
Két számítógép beszélget, kérdi az egyik:
-Van már programod mára?
-Van.