2010. október 26., kedd

Csíkszerda

Egy újabb szombat Sümegen. Érdekes volt. Meg hosszú is. De leginkább alkoholmentes. Bár ha lehetett volna sem ihattam volna, de legalábbis nem kellett volna dolgoznom. Ugyanis szombat reggel (na jó, fél 12-kor) arra ébredtem, hogy pokolian fáj a fogam, és kb nőtt egy második fejem az arcomra, úgy feldagadtam, és egész nap úgy ropogtak a számban a fájdalomcsillapítók, mint a tic tac, vagy mint Hitleréknél a ciánkapszula. Aztán kicsit segítettem anyumnak, meg fűrészeltem is, és a nagy sürgés-forgásban kimaradt egy adag fájdalomcsillapító, amiről teljesen megfeledkeztem egészen addig, míg el nem kezdett fájni a fogam, na akkor eszembejutott. Fájt is, nem is kicsit, aztán fürdés előtt gyors elrágtam egyet, meg mikor megérkeztem Sümegre, akkor is egyet gyors, meg mikor sógi megérkezett 11 körül, hozott Cataflam-ot, abból is berágtam kettőt az éjszaka folyamán, azzal már úgy egész jól elvoltam. De hál' Istennek nem kellett egyedül viselnem ama terhet, melyet fájó fogam okozott. Bájos munkatársaim ajánlottak figyelmembem hogy kurva gyorsan huzassam ki, mert nagyon durván nézek ki. Oh, köszike, mondom én, de nem kell látnom, hogy tudjam, érzem én azt. Meg hogy mert felső fog, és rámehet a fülemre vagy az agyamra. Eleve süket vagyok, mint az ágyú, hülyébb meg szerintem már úgysem leszek. De bezzeg ha azt mondták volna, hogy rámegy a farkamra és impotenciát okoz, kapásból lefejeltem volna a pultot, hogy jönne már ki a francba. Akartam is kérni cukrot, hogy olyan legyen, mintha cukrot szopogatnék, de nem volt senkinél sajnos akkora cukor. Az mondjuk poén volt, mikor egyik kiscsávó megkérdezte: Mi van, megvertek? Á, mondom nem, csak a fogam. Amúgy megint összefutottam egy volt kollégával, hál' Istennek túl részeg volt, hogy komolyabb beszélgetést kezdeményezzen, de a fenébe már, hogy lassan mindenki ismer, nem azért járok a világ végére, hogy mindenki utánam jöjjön, há' menjenek má' a p*csába xD
A buli végére amúgy kicsit leapadt a cipó a búrámról, kitörő lelkesedéssel meg is jegyeztem, hogy nem olyan, mintha egy citrom lenne az arcomban. Kati gyorsan rá is vágta: Ja, most már csak egy fél citrom. Gondolom csak a szeretet mondatta vele.

Nincsenek megjegyzések: