Alapszabály: kerüld a felsorolást, rövidítéseket, stb.

Megint eszembejutott valami, de mire eljutottam idáig, elfelejtettem. Pont, mint amikor az öreg bácsi kérdezi a kisunokáját, hogy ki az a német fickó, aki folyton elrakja a dolgait. Alzheimer, papa, Alzheimer. Nem kétséges, kontinentális baromság lett volna, de akkor is bosszantó. Amúgy elmúlt a fogfájásom is, végre hasonlít a bal oldalam is a jobbikra (ohó, nem Jobbik, hanem jobbik, politikai értékeket messze elkerülendő, nem félreértendő és kommentekben beszólogatandó). Szóval kiköptem a fél citromot is.
És lám, lám, a harmadik napon vala megtalál ő ama elveszettnek hitt dolgát, melyet ő találá meg nagy okosan kitalálva, hogy nézze meg Mórickában, mert az biz vala egy nagyon jó vicc. No persze a jó mindenkinek más. Nekem nyilván jó, miki csökkent intellektuális kapacitásommal magyarázná, ami szerintem egy roppant elfogult álláspont, mellesleg nem is objektív, tehát semmilyen formában sem tekinthető adatnak. És egyébként sem hinnék egy gyenge Kaposi utánzatnak. Merthogy vett egy kabátot. Bizony. Igaz, nem egyedül, de legalább nem kellett fognom a kezét. Meg ha már egyszer vitt kocsival ide meg oda, be kellett vállalnom, hogy nyilvánosan mutatkozzam vele. Csak azt sajnáltam, hogy nem a "Hülyével vagyok" feliratú pólomban mentem. Na, szóval vett egy kabátot, s én nem haboztam nemtetszésemet nyilvánítani. Kissé zokonvette, merthogy egy volt tanárunkhoz hasonlítottam őt, és a kabát miatt mégcsak nem is alaptalanul. Felháborító, hogy ezért be kellett szólnia. S csak mert megkérdeztem, hogy szólíthatom e ezután Kaposi kettőnek, egyből erőszakosan viselkedni, hallatlan. A régi kabátja amúgy is jobb volt. Egyébként is ritkán borotválkozik, szóval abban a kabátban azzal a külsővel szerintem egy óra alatt megkeres egy jó szombat estére valót egy üres műanyagpohárral apróban. Mindegy, én azért szóltam neki, hogy ha a Széchenyi felé megy, és hallja a Kaposi nevet, akkor nyugodtan forduljon oda és mondja meg, hogy tévedés történt, nem ő az.
Meg amit még nem értek, hogy egyáltalán hogy lett neki autója. Minap felhívott, hogy picit mintha ferde lenne az a frissen javított és felszerelt (ő rakta fel, egyedül, naná, hogy nem lett jó) lökhárító, és az nem a tükröződő fény és a lengedező szél következtében kialakult optikai csalódás, és mégcsak nem is a fényezés miatt van. Röviden: a lökhárító 3 ponton van rögzítve, két oldalt három és középen egy csavar. Mikor levettük, a középső csavart visszarakta, javaslatom ellenére. Majd mikor újra összerakta, felrakta helyére, bal oldalt csavarok, jobb oldalt csavarok és hoppá, nem jó valami, hülyén áll. Naná, hogy fent hagyta a csavart, ezért nem ment a helyére a lökhárító, és ezért állt hülyén. És ilyen embereknek van gépjárművezetői engedélyük, én meg még be is ülök mellé. Vannak pillanatok, hogy lazán kinézem a mikiből, hogy mikor kicserél egy villanykörtét, akkor nem a körtét csavarja, hanem fogja és ő forog körbe. wall-of-text megint, na gyors a vicc, aztán itt sem vagyok.
Volt egyszer messziföldön egy hihetetlenül szép királylány. Nem volt párja, magányban élte napjait békében. Egyik napon, mikor a kastélya körüli parkban aerobikozott, megpillantott egy hozzá szökdécselő békát, ki így szólt hozzá:
-Oh, csodálatos hercegnőm! Valaha daliás herceg voltam, mígnem egy gonosz boszorkány átokkal súlytott, melyet csupán egy királylány csókja oldhat fel. Csókolj meg hát, kérlek, hogy újra daliás herceg lehessek, s akkor elvehesselek csodálatos hercegnőm, beköltöznénk a kastélyodba az anyámmal, főznél, moshatnál rám, s nevelhetnéd gyermekeinket, örökké boldog lehetnél.
Aznap este a királylány vacsoraként sült békacombot ropogtatott fehérborral, majd elmosolyodott s így szólt:
-Én kurvára nem így gondolom.
*WTB edit: Köszönöm Csengének a reklámot ^^,