2011. február 18., péntek

Új post, új remények

Érdekes dolog ez a blogolgatás, márcsak azért is, mert történnek az emberrel mindenféle dolgok, csak mire eljutna az ember hogy le is írja őket, arra már vagy hulla fáradt, vagy elfeleti, hogy egyáltalán blogolni akart bármiről is, persze a kettő nem feltétlen zárja ki egymást. Erre fel kitaláltam kis okosan, hogy a telefonomba írok egy emlékeztetőt, legalábbis címszavakban, hogy miről is kellene írni, no meg adjon ki mindenféle hangokat figyelemfelkeltés céljából. Viszont ezzel sajnos a kettőből csak az egyik problémát lehet áthidalni, s fáradtságra hivatkozva emberünk (igen, én, E/3-ban beszéltem magamról, micsoda költői csavar, ami igazából írói, merthogy ez egy prózai mű, de hát ki figyel oda a részletekre, különben se vesszünk el a részletekben), szóval egy könnyed mozdulattal inkább átírtam az emlékeztető dátumát egy nappal, ezzel sajnos elindítva egy láncreakciót, merthogy rá következő nap is hasonló lelkesedéssel viseltettem ama megpróbáltatással szemben, melyet e mostani, grandiózus post megírását vonta maga után. Tulajdonképpen mint az anyóka, aki azt mondta: Már pedig itt rend lesz. És azzal a lendülettel besöpörte a szart az ágy alá.
Jobban átgondolva ennél többet már nem is nagyon kíván egy post, hiszen nem voltam rest választékosan megfogalmazott mondatokban körülírni egy roppantmód negatív tulajdonságot, a lustaságot, amibe ha tulajdonképpen kicsit mélyebben belegondol az ember, akkor nem is annyira negatív tulajdonság, hisz az emberiség találmnyainak és technikai fejlesztéseinek személyes becslésem szerint 95%-át eme tulajdonság ihlette, hogy életünket könnyebbé és kényelmesebbé tegye, mégha ezzel fel is kellett vállalnom annak kockázatát, hogy a nyelvi anomáliákban elveszve nem tudok majd kijönni ebből a mondatból, s ha más nem, hát unalmas percen átsegíthet az is, hogy valaki megpróbálja eme nyelvtani borzalmat egy levegővel kimondani, vagy netán feladni házi feladatnak, hogy "Nesze kisfiam, elemezd ezt a mondatot".
Amúgy szerintem ma leárazás lehetett az Ikeában, mert felszállt a buszra egy család, faszikámon hátizsák, megpakolva rogyásig, kilóg belőle a hat méteres sövényvágó olló nyele, meg még 2 láncfűrész a kézben. Valahol azért megnyugtató, hogy nem halt még ki a "csináld magad" mozgalom.

4 megjegyzés:

miki írta...

Nem tudom te életeben jártál e már Ikeában. Mert én igen. És ha az emlékeim nem is olyan frissek de azt azt hiszem teljes sőt 100%-os biztonsággal ki merem jelenteni hogy az Ikea nem forgalmaz se ágvágót se láncfűrészt. Valamint az is elgondolkodtató tény hogy te a városban hol találtál Ikeát. Mert azért lássuk be hogy nem kicsi üzletről van szó és én Zegen még nem találkoztam vele. de persze lehet hogy én látok rosszul és az Ikea kínálata is megváltozott. Amennyiben ez a tényállás forog fenn úgy ezt a hozzászólást tekintsd tárgytalannak.

Pöcc írta...

Elkeserít, hogy szavaim nem találtak megértő fülekre (jelen esetben szemekre), s képtelen vagy felfogni a dolgok metaforikus jelentését, vagy inkább barokkos túlzás volt, esetleg csak így jobban hangzik, válaszd ki a Neked leginkább megfelelő opciót.

Unknown írta...

és ha nekem jelenleg egyik opció sem tetszik akkor esetleg reklamálhatok tovább?

Szendzsi írta...

Igazából nekem is szemet szúrt az ikeás láncfűrész... Nem mellesleg azt hiszem a Brico Store-nak volt egy olyan reklámja, hogy összebeszéltek az új Fűrész filmmel és egy lapon volt a film plakátja és az akciós lánfűrész... Szellemes :)