Asztakurva...

Jah, csak így South Park-osan. Mostanában nem méltatlankodtam itt, melynek oka akár az is lehetne, hogy nem volt rá időm vagy energiám, hiszen egyetemre járok, de az nagy pofátlanság lenne még tőlem is. És ha már előző mondatomba így beleköt a miki, hogy mekkora bűn egy mondatban használni az egyetem szót és engem, tájékoztatásképp közölném, hogy tegnapelőtt este a Valami Amerika 2-t néztem az HBO2-n.
Tegnap volt szerencsém megtanulni AutoCAD-ezni, és a házimat is megcsinálni 90%-ban, elégedett is voltam. Aztán elmentünk tesire miki-vel, és sajnos, szomoró dolog, de nem lehet megúszni, bizony be kell menni minden órára. És még a rohadt hó is esett, nem is kevés. Felmerült azonban az ötlet, hogy elfogyasszunk egy sört, kb pont annyi időm is volt, így a petíciót elfogadtuk szavazás nélkül. Majd még a sör elfogyasztása előtt a gondolatmenet arra terelődött, hogy milyen alternatív lehetőségeim vannak a hazajutásra annak fényében, hogy megihassunk még egy sört, és végülis megállapodás született, hogy az eggyel későbbi járattal megyek haza, így tovább fogyasztottunk. S idő okán, 20:20-kor elindultunk, megállapítottam, hogy indokolatlanul sok hó esett, aztán összefutottunk Rékával (igen, mikihuga Rékával), furcsamód nem akartuk megölni egymást, és mikivel sem akarták megölni egymást. Szerintem előre kitervelték, hogy megszivassanak ezzel, hogy én majd ezen mennyit fogok agyalni... S végül 2 perc híján lekéstem a buszt, úgyhogy fogorvoshoz mentünk, és vettünk kávét (igen, szerintem bárkinek ezen két dolog jutna eszébe először cselekedni, miután lekésett egy buszt), majd további sör elfogyasztása mellett biliárdoztunk. S ekkor már jóval elővigyázatosabban, korábban elindultunk, mindenki elérte a buszt. Csendes magányomban úszkáltam a boldogságban, hogy mára megszabadultam mindentől s mindenkitől, de leginkább mikitől, képes volt felhívni, hogy a menetrend szerint közlekedő helyijárat, amivel szándékozatt hazajutni nem megy fel a dombon, és hogy ő ezt mennyire felháborítónak tartja leginkább azért, mert most vagy 5 perces gyalogút vár rá. Na paff, én 15 percet gyalogolok hazáig, azt az apró, ám nem elhanyagolható tényt már meg sem említve, hogy mikor leszállok a buszról s belekezdek saját kis gyalogtúrámba, ő már rég alszik, nem hogy hazaért.
A mai napról gyorsan két szót: kibaszott szar. Foglalkoztat a gondolat, hogy felvegyem a vallást, miszerint mindenütt jó, csak ne otthon.

A kép meg hozzávetőlegesen szemlélteti a majdnem cím lett "HDD is dying... again" mondatot. Cserélve lesz, reményeim szerint holnap...
De most kb jóccakát...