Hirtelen felindulásból...

No, még alvás előtt, azért mégis, csak hogy valami legyen. És ezen a ponton el is szállt az ihlet, fingom sincs mit írjak, kb nem is látok. De hát, hogy is szokták mondani, egyéni szocproblem.
Jah! Feldolgozhatatlan élmény: buszmegállóban állok, várom a buszt. Odajön egy öreg faszikám, néz, néz, még mindig néz, mondom Te, ez akar valamit. Köszönök, visszaköszön. Okés, mondom, ezt megdumáltuk. És mint kiderült, pakodi volt... de hogy ki, lövésem sincs :-)
Feldolgozhatatlan élmény #2: buszon hazafelé, s látom, egy mamika (lehetett vagy 80 éves) tolta a fűnyírót ezerrel. Bazeg... mit tesz a jó kis vidéki levegő xD
Holnap megint meló, vissza a szürke hétköznapokba... de sebaj, majd hétvégén beszinezzük... kis Hubertus-arany színnel meg jófata vörössel :P
Mára ennyit, majd holnap úgyis fáradt leszek, ebből adódóan a szokásosnál is antiszociálisabb, majd akkor jól leoltok valakit ^^, Na jóccakát!